Mostanában olyan sok jó dolog történik velem! Először is a legeslegjobb hogy Tamasi Tibi Tanárúr írt nekem levelet! :) Én kezdeményeztem, hogy szívesen írnék neki, és ő pedig válaszolt! Annyira boldog voltam! :))) Olyan kedvesen ír és érződik a leveléből hogy törődik velem :) Sokszor elolvastam a levelét, mert nem tudtam betelni vele :D Szükségem volt nagyon Rá, és szerető, baráti szavaira! Utána másnap elmentem a katolikus templomba nagymamámmal, mert szeretek ott lenni és egy kicsit üldögéltünk Jézus márványszobra előtt. Ez a szobor egészen kicsike, teljesen hófehér és nagyon kifejező. Jézus széttárja a karjait és ránk tekint. Ez a kedvenc részem a templomban pedig ez csak egy félreeső kis sarokban van. Mindig ide jövök mert olyan mintha tényleg ott lenne Jézus. Nincs megcsinálva a szeme, csak annyira mint az ókori görög szobroknak, de mégis, tekintete van a szobornak! Szeretetet sugároz. Szeretem ezt a szobrot... pótolja kicsit Jézus hiányát, ha ezt a szobrot nézem, ha a szemeibe nézek olyan mintha Jézus nézne vissza rám. Mintha látna engem Jézus és én is az ő lelkét. Azon gondolkoztam hogy bárcsak megölelhetném Jézust... annyira vágytam rá! Vágytam az érintésére a fizikai szeretetére is. Ekkor eszembe jutott a régi hittantanárom, Kovács Péter aki ebben a templomban pap. Régen szerelmes voltam bele és mint embert is nagyon szerettem. Ekkor hallottuk nagymamámmal, hogy zárják be a templomot és hátrafordultunk... és tudjátok kivel találkoztam? Kovács Péterrel a volt hittan tanárommal. Köszöntem neki de nem ismert meg először. Kicsit elszomorodtam és odamentem hozzá: "Tanárúr de jó újra látni, hogy van?" Ekkor felismert. :) Elkezdtünk beszélgetni és elmondtam neki hogy amióta elballagtunk azóta is azt a Szentírást olvasom amit tőle kaptam ballagásomra. Elmosolyodott. Nagyon kedves volt. Kérdeztem a hittan tanáromtól hogy "sokat változtam?" Ő meg azt mondta hogy "hát..." és még hozzátette: "Csak ez a szőke haj...alig ismertem meg". Kb 10 percet beszélgettünk mert sajnos mennie kellett. Olyan jó volt találkozni vele, mert ő olyan rendes ember és pap és egyszerűen jó volt. Bemutatott nekem két Pap növendéket is. Kezet fogtunk és bemutatkoztunk egymásnak. Úgy köszöntek el hogy "Dicsértessék a Jézus Krisztus!". Nagyon jó élmény volt. :)) Valahogy mindig is felnéztem a papokra, ők olyan különleges emberek. Van a személyükben valami magasztos, valami ünnepélyes. Ilyen hangulatba is kerültem, ilyen ünnepi hangulatba. :)
Ma pedig megint ért egy kellemes meglepetés: Anditól és Lívitől a szobatársaim- és barátnőimtől kaptam egy nagyon szép képeslapot ezzel a szöveggel:
"Az élet apró örömei teszik teljessé
az életünket... főleg akkor, ha meg tudjuk
osztani azokat barátainkkal."
Ez eddig nyomtatott szöveg volt a lapon, aztán tovább folytatódik amit Andiék írtak már rá:
"Szia Márti!
Reméljük, hogy jobban vagy!
A szoba olyan üres nélküled, hiányzol nekünk. Reméljük hogy valamikor még találkozunk és egy jót beszélgethetünk.
Barátnőid: Andi és Lívia"
Ez a levél nagyon feldobott! Olyan boldog vagyok úgy szeretem őket és Tamasi Tibi Tanárurat! Már nagyon hiányoznak a barátaim! Ök tényleg igazi barátok!!!
Szeretlek Titeket, Mindnyájatokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése