2005. március 10., csütörtök

Itt a Tavasz!

Ma csodálatos idő volt. :) Ki is használtam, mivel szünet van a suliban és itthon vagyok, fel is mentem a városba sétálni. :) Gyönyörűen sütött a nap és olyan 18 celsius fok körül volt a hőmérséklet. Elcsaltam nagymamámat is, illetve jobban mondva ő csalt el engem először... Megkértem hogy tegyünk egy kis kitérőt a templom felé, mert szerettem volna egy kicsit időzni ott is... szégyenlem de már nagyon régen nem voltam templomban. Nem is járok, pedig nagyon szeretnék. Most is olyan jól éreztem magam ott, mintha otthon lennék! Annyira szeretek ott lenni, szinte érzem hogy olyankor Isten házában vagyok és Ő is ott van velem. Nem is volt hideg bent, mint általában hanem kellemesen meleg volt. Ahogy besütött a nap, egyenesen rá az oltárra, olyan szép volt, olyan barátságos! Arany fényben úszott az egész... Leültem az egyik padra az oltárral szemben és nézelődtem... gondolkoztam... éreztem hogy most Isten előtt ülök és hogy ő figyel rám. T.-re gondoltam. Arra, hogy bárcsak ő is itt ülne most mellettem és fognám a kezét, és együtt lennénk Isten házában, és olyan jó lenne. És érezné ezt a békét, szeretetet, boldogságot. Csak ülnénk csöndesen, és boldog lennék nagyon. Vele lennék és látná Isten, mennyire szeretem, és érzékelné.... és T. is érezné hogy mit jelent nekem. Néztem csendesen az oltárt, és mosolyogtam mert olyan szép gondolatok voltak a fejemben és érzések a lelkemben. Gondtalannak éreztem magam a templom falai között... arra gondoltam hogy jó lenne itt élni, Istennel és édes T.-vel... Mindig érezném a jelenlétüket és oltalmukat. Nem mintha Isten csak a templomban lenne jelen... nem. Ő mindenhol ott van. De a templomban valahogy olyan különleges hangulat van jelen, még a levegő is más, érezni nagyon erősen hogy ott van. Olyan ünnepélyes olyan friss a légkör is, meg minden az egész belső tér hangulata :) Tényleg Otthon érzem magam. Szeretem a csendjét, a békéjét, az egész hangulatát. Szeretek ott üldögélni a csendben és érezni hogy nem vagyok egyedül a világban. Szeretek ott lenni és arra gondolni hogy milyen boldogok lehetnénk édes T.-vel. Isten érzi ezeket az érzéseim és talán egyszer valóra válnak... bárcsak megadná ezt nekem Isten. Tudom hogy tudja mennyire szeretem T.-t.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése