Most olyan kedvem van írni a naplómba. :) Bár igazság szerint a vizsgamunkámat kéne csinálnom számítógépes grafikából, de valahogy nincs hozzá hangulatom. A barátaim úgy tudják hogy már kész vagyok vele ami félig meddig igaz is, de mégsem... mert sajnos nem tetszett Gyulának (Az osztályfőnökömnek) amit leadtam így újat kell csinálnom jövőhétre. Ami nem tetszett neki az a logo volt. És valójában az egész vizsgamunka a logóra épült sajnos. A logo amit csináltam kb. úgy nézett ki hogy egy háromszögben egy "p" betű volt elhelyezve és a háromszög teteje pedig egy felirat volt: "Eventus". (Az "N" betű volt a háromszög csúcsa.) Az Eventus a suli neve, a "p" betű pedig a háromszögben a "Panzió"-t akarta jelképezni... pedig olyan nehéz volt ezt is kitalálni. Most pedig gondolkodhatok egy újon. Ötletem nem sok van, bár órán elkezdtem egyet szerkeszteni Corel Draw programban, de végül nem tetszett. Próbálok ötleteket gyűjteni mindenhonnan, internetről, családtagoktól, barátoktól... a legtöbbet a nagymamám segít (és segített), neki elég sok ötlete van a logóra, de Gyulát ismerve egyik sem tetszene neki. Elég sokat követel, de szerintem ez jó, mégha néha kellemetlenül is érzem magam emiatt, mert esetleg jó alaposan megkritizálja a munkámat. Csak az a baj hogy most elég nehéz helyzetben vagyok emiatt, mert még sehol sem vagyok a munkámmal. A weblapjaim viszont nagyon tetszettek neki. :)) Azt mondta hogy aki ilyen profi weboldalt tud készíteni, a legjobbat az osztályban, hogy lehet hogy nem tud egy jó logót kitalálni. Erre persze semmit sem mondtam, mert eléggé zavarban voltam a kritika miatt, de a dícséret nagyon jól esett. Magamban csak annyit gondoltam akkor, hogy én úgy látszik nem értek ehhez, sőt még azt sem mondanám hogy a weblaptervezéshez olyan nagyon értenék... pedig mindkettő dolog érdekel, csak hangulat kell hozzá. Nagyon szeretek tervezni, új dolgokat létrehozni, de valamiért nem megy a logo tervezés. Hiába adok bele mindent, hiába csinálom érdeklődéssel és szeretettel, úgy látszik ez nem az erősségem. Szégyenlem hogy annak ellenére hogy ezt tanulom és értenem kellene hozzá mégsem megy, de ez van. Régebben talán nagyon bántott volna amit Gyula mondott, de most valahogy nem hatolt a szívemig. Egy napig fájt amit mondott, de aztán elmúlt... sajnos nagyon érzékeny ember vagyok és még egy kis kritika is napokra le tud törni, bármivel kapcsolatban. De talán azért is felejtettem el olyan hamar ezt a kudarcot, mert eszembe jutott T. akit annyira nagyon szeretek és mert történt valami nagyon nagyon kellemes a koleszban. :) Szeretném leírni, és talán le is fogom de még nincs hozzá elég bátorságom, mert eléggé intim... nem mintha titkom lenne azok előtt az emberek előtt akiknek megadtam a személyes weboldalam címét ;), a Barátaim előtt, mert ők tényleg igaz barátaim. Előttük egyáltalán semmi tikom nincs, mert mindegyikőjüket kivétel nélkül nagyon szeretem és tisztelem. És megbízom bennük tökéletesen. Inkább talán mert nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni valakit, akiről szó van. Valójában ez a dolog vagy élmény nem égő szerintem, de nem tudom hogy az a személy (elárulom Angiról a szobatársamról van szó), hogy gondolkozik erről és mennyire titkolja vagy nem a dolgot azok előtt akik olvassák a naplót. Ebből azért már sejthető valami de mégsem mondtam semmit ezzel. ;)
Akármilyen klassz élmény is ért, egyedül egyvalaki jár a fejemben állandóan: T.
És az idő múlásával nemhogy enyhült volna a szeretetem iránta hanem csak egyre jobban nőtt! Úgy érzem így még soha életemben senkit sem szerettem. Tudom hogy viccesen hangzik, de úgy érzem hogy őérte élek. Hogy ő az Igazi. Akit mindig kerestem egész életemben. Vágyom rá hogy igaz barátja legyek, ha szüksége van rám akkor én ott legyek mindig neki. Nagyon vágyom rá hogy egyszer megcsókolhassam és megsimogathassam, de tudom hogy ez sohasem válik valóra. :( Nagyon félek attól is hogy ha ezt ő olvassa akkor megijed és soha többé nem akar majd látni vagy beszélgetni velem. Mert talán ő csak barátként tekint rám. De én ezt egyáltalán nem bánom és nekem tökéletesen elég hogy igaz barátok vagyunk. Számomra nincs ennél fontosabb. Ez minden szerelemnél többet ér. Mert a szerelem olyan bonyolult, olyan összetett érzés, és teli van félelemmel, aggódással, sokszor féltékenységgel (én egyébként nem vagyok féltékeny típus... ha szeretek valakit akkor teljes szívemből szeretem és bár fájna nagyon ha Ő mást szeretne, vagy mással lenne, szerintem mindenki szabad ember és az élethez hozzátartozik hogy akit szeretünk azt ne korlátozzuk semmiben. El kell fogadni, hogyha ő vágyik valamire és legyen az akármi. Bár magamban nagyon szenvednék, sohasem mondanám ezt meg annak akit szeretek. És tudom hogy attól még mert esetleg "megcsalna" az akit szeretek még szerethet engem nagyon. Bár én sohasem tennék ilyet azzal az emberrel akit szeretek, én mégis alapvetően sohasem mondanám el, ha valami nagyon fájna. Nem tudom hogy ez jó vagy rossz tulajdonság. Nekem sokkal fontosabb hogy akit szeretek az boldog legyen. Tudom hogy nagyon nehéz ezt elhinni, hogy én tényleg így érzek és ebben hiszek, de én tényleg ilyen vagyok, és ezt vállalom.) és én erre nem vágyom. Én igazi, tiszta érzésekre vágyom és szerintem a barátság a legtisztább érzés a világon. Egy olyan barátság pedig, ahol nagyon szeretik egymást a felek, ahol mindent megosztanak egymással annál nincs csodálatosabb. Számomra a testi kontaktus nem jelent semmit. Amit jelent számomra az annyi, hogy nagyon jó érzés tud lenni, nagyon csodálatos, de ami a legfontosabb számomra a lelki kötődés, az igaz szeretet. Amiben jobb adni mint kapni. Amikor az okoz örömet ha örömet adhatsz. Minden ember szeret kapni, főleg szeretetet, és ez alól én sem vagyok kivétel. Ha azt mondanám nem vágyom ölelésre, szeretetre, szerelemre, megtagadnám önmagam. Nagyon vágyom rá én is mint bárki más. Talán még jobban is. De amire igazán vágyom az igaz barátok, igaz, tiszta érzések, igazi értékek az életben. Lehet hogy az életem során sokat változok majd, - de remélem azért alapvetően nem és - ezt a dolgot mindig így fogom gondolni. Én úgy érzem hogy szerelem és szex nélkül lehet élni, de igaz barátok nélkül nem. A szerelem egy plusz, ami sok sok energiát és boldogságot képes adni. De én világéletemben egyedül éltem, sohasem volt barátom vagy barátnőm (mármint szerelmem akivel jártam volna - bár ezt a szót nem igazán szeretem hogy "járás" mert szerintem a szerelmet ez nem fejezi ki, inkább lealacsonyítja), és mégis nagyon boldog vagyok. Nem hiányzik semmi az életemből. Boldog vagyok, mert ugyan engem nem szeret senki mint szerelmet, én van akit szeressek szerelemből, van igaz barátom (mostmár ;)), és ez engem tökéletesen boldoggá tesz. Nagyon magányos vagyok, de boldogtalan semiképpen sem. :))) Tudom hogy Isten is szeret, bár nagyon nehéz ezt érezni, és meg kellene tanulnom megérezni az ő szeretetét is. Egyszer amikor utaztam haza a buszon Egerből akkor éreztem hogy megszólalt bennem Isten, mert bevillant egy mondat ami, nem tudom hogy honnan jött. A mondat ez volt: "Alakítsd át az Érzést Tudássá, a Tudást pedig Érzéssé!" - Tudtam hogy ez egy felszólítás (tanítás) volt és Istentől jött. Szerintem ennek az értelme az, hogy ha tudom hogy Isten szeret engem akkor ezt éreznem is kell, nem elég csak tudnom. Ezt meg kell még "tanulnom", ha ez lehetséges. És ha Isten mondta akkor igenis az. :) És szerintem ha valaki ezt meg tudja "tanulni", akkor ez már kezdettől fogva Benne volt. Vagyis én úgy érzem hogy ez nem is igazán "tanulás", inkább egy folyamat, egy mélyen rejtőző dolog előhozása, tudatosítása, élővé tétele. :) És ez a mondat amit Isten mondott nekem még jelentheti azt is, hogy ha valakiről érzem hogy jó ember, értékes, és tényleg szeretem őt, akkor, a megérzésem nem fog becsapni és el kell hitetnem magammal hogy ez tényleg igaz, mert Isten bennünk is van nemcsak körülöttünk, és ha én ezt érzem mélyen belül akkor az nem lehet hazugság. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése