A Téli szünetről visszatérve már alig vártam hogy láthassam T.-t! Sajnos még mindig nagyon ritkán látom őt.... :( De amikor először megláttam a szünet után, hihetetlen boldogság öntött el. Nagyon nagyon hiányzott! Olyan édesen nézett ki, olyan vonzó volt!! Szerettem volna megölelni, de nem tehettem. Szerettem volna vele hosszabban beszélgetni, de sajnos egyikőnknek sem volt ideje... mondjuk én bármit megtennék hogy átbeszélgethessek vele egy egész délutánt! Bármikor időt szakítanék rá, még az iskola rovására is. Sőt, ha már nem tanulnék Egerben, akkor is felutaznék Békéscsabáról egy beszélgetés kedvéért, vagy csak hogy egy pillanatra is láthassam. Csak nagyon félek megkérni hogy találkozzunk a sulin kívül, meg félek hogy nem tudnék miről beszélgetni vele... pedig rengeteg kérdésem van, annyi mindent szeretnék megtudni róla, de félek hogy esetleg illetlen kérdést tennék fel neki, vagy túl személyeset. Andival (a szobatársammal) nemrég beszélgettünk ezekről a dolgokról és azt tanácsolta, hogyha találkozunk, akkor kérdezzek bármit tőle nyugodtan, ami a szívemből jön... abból nem lehet baj. És biztatott hogy majdcsak kialakul. :) Andi olyan kedves, igazi barát, és mostanában annyira közel kerültem hozzá. Elmondtam neki is hogy vonzódom a lányokhoz is, és ő is elárult nekem egy titkot, de ezt nem mondhatom el, mert megígértem neki. Azt mondta hogy ő ezért nem ítél el, és hogy nem kell emiatt szégyellnem magam. Meséltem neki Katiról is, a volt szobatársamról és hogy hogy kerültem kórházba... Elmeséltem neki azt is, hogy milyen kicsi az önbizalmam és néha annyira csúnyának látom magam hogy képtelen vagyok T. elé kerülni... nagyon rossz érzés ilyen dolgoktól függeni. Andi olyan édes volt, mert mondta hogy nem vagyok csúnya, ezt azonnal felejtsem el, hogy szép vagyok, és viccesen megjegyezte hogy: "Nem használ az önbizalomnövelő medál?" (Az amit mostanában mindig a nyakamban hordok, és amit Andi és Livi ajándékozott nekem szülinapomra.) Én elmosolyodtam de mondtam hogy nálam ez sajnos belűlről fakad. Tudom, hogy csak egy szerető társ tudná a normális szintre emelni az önbizalmam... főleg az a Valaki (T.), akit annyira szeretek emberileg és mindenféleképpen.
Nemrég megismerkedtem egy leszbikus párral, a nevük: Móni és Angi. Hihetetlen milyen édes személyek! Levelezek velük és ők lettek a legjobb barátaim az interneten! Annyira sok érzés van bennük, annyira emberiek és én úgy megszerettem mindkettőjüket! És ennek semmi köze a nemi identitásukhoz, hogy pont őket szerettem meg ennyire. Egyszerűen nagyon mélyérzésű emberek. Móninak van egy kislánya is. Megkérdeztem tőle hogy milyen érzés anyának lenni.... Elmesélte, hogy néha bizony nehéz, de nagyon jó. Remélem hogy egyszer, ha majd nekem is lesz gyerekem én is ennyire fogom szeretni őt mint Móni. És képzeljétek, ez a két édes barátnőm meghívott magukhoz! Azt írta Angyal (így becézem Angit, akivel levelezek), hogy lesnék minden kívánságom és ez annyira de annyira jólesett!! :))) Olyan boldog vagyok hogy ismerhetem őket!! Azt üzenem mindenkinek hogy senki se ítélje meg az embereket identitásuk alapján (bár én soha nem is tettem - hogy is tehetném amikor én is "közéjük" tartozom?), mert lehet hogy ezáltal a világ legédesebb embereit szalasztja el! ;) Megkértem őket, hogy hadd tegyem fel a fényképüket ide a weboldalamra a barátaim közé: remélem hogy igennel válaszolnak.. ;)
Hétfőn Angi (a szobatársam Angi) elhívott Moziba aminek nagyon örültem :). Nem is a film a miatt, hanem hogy gondolt rám. Jó érzés ha az embernek vannak barátai.. nemrég még egy szem barátom sem volt, de a szobatársaim fantasztikus emberek. Nagyon szeretem őket... bárcsak sohase kéne elszakadnom tőlük. Meg senkitől akit szeretek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése