Nemrég megkezdődött a suli amit már nagyon vártam. Egyrészt azért mert hiányoztak a szobatársaim és a tanáraim (leginkább Tamasi Tibor), másrészt mert szerettem volna ha eseménydúsabbá válik ismét az életem. Nyár közepe felé kicsit megijedtem mert majdnem úgy esett hogy nem járhatok tovább ebbe a suliba, mivel a nyári gyakorlaton rosszul lettem az utolsó nap és ezért nyáron kiküldtek egy papírt hogy augusztusban mutassak be 25 friss rajzot megszabott témákban. Ez volt a feltétele annak hogy az első évem meglegyen és folytathassam a sulit. A papírt július vége felé kaptam így nem hagytak sok időt a rajzok elkészítéséhez de szerencsére be tudtam fejezni mindet és a kért időre bemutatni. Aztán kiderült hogy végülis ezt az egészet nem a tanáraim találták ki akikkel a táborban voltam és értékelték a rajzokat, mert állítólag ott már teljesítettem az elvárást. De nem voltam mérges inkább megkönnyebbülést éreztem hogy semmi gond nincs és megvan az első évem. Szóval megkezdődött a suli! A koleszba való beköltözés augusztus 31-én történt és megismerkedtem a kollégiumi nevelőtanárral, Erdélyi Péterrel aki nagyon kedves és készséges volt. Megígérte hogy megpróbálja elintézni hogy a volt szobatársaimmal kerüljek egy szobába. Nagyon izgultam hogy így legyen, hiszen nagyon megszerettem őket és eléggé félénk vagyok, nehezen barátkozom új emberekkel. Ami persze nem azért van mert nem szeretem az embereket - nagyon is szeretem őket és nagyon szeretek a társaságukban lenni - vagy távolságtartó vagy zárkózott lennék... talán az vagyok de nem szándékosan, nagyon szeretnék ezen változtatni csak az a baj hogy az önbizalmam súrolja a nulla határát és nehezen kommunikálok. Ez főleg azóta van amióta "beteg vagyok". (Bár szerintem ez nem betegség mégha az egész családom ezt is hiszi. Egyedül Tamasi Tibor tanárúr ért meg igazán, mert szerinte amin keresztül mentem az mind a gonosz műve. Én is ezt hiszem. Ő nagyon jó és igaz barát és imádok vele beszélgetni. Sajnos már nem tanít és nagyon ritkán találkozunk csak de nem szeretném elveszíteni a barátságát. Tennem kéne érte... bár ne lenne ilyen kicsi az önbizalmam, még az is gondot okoz hogy odamenjek hozzá.. :(( ) Érdekes mert írni könnyebb és azokkal az emberekkel akik igazán közel állnak a szívemhez valahogy jobban megy a beszélgetés is... bár még eléggé küszködök vele még, de nemrég elkezdtem olvasni és észrevettem hogy azóta egy kicsit jobban megy a kommunikáció is. Rájöttem hogy imádok olvasni. Amikor egyedül vagyok és nem tudom mivel lekötni magam segít. És utána olyan érzés mintha valami nagyon jó történt volna veled. Úgy értem amikor hosszú olvasás után a végére érsz. Közben mialatt olvasok néha meg megállok elgondolkozni azon amit olvastam, hozzászövök a saját életemből emlékeket és érzéseket és ez fantasztikus érzés. Részese vagyok annak amit olvasok. Igaza volt Tamasi Tibor tanár úrnak, amkor kérdezte hogy szoktam e olvasni: gondolom azért kérdezte mert ő szokott és mert nagyon jó olvasni. Érdekes mert egy nagyon hosszú könyvet nem tudok egyhuzamban elolvasni, nem bírom megállni hogy hátrébb ne lapozzak hogy mi fog történni. Így általában a végén a részletekből rakom össze az egészet és csak utána tudom elolvasni időrendben. szóval én a könyveket kétszer olvasom el :) Nagyon szeretem a szerelemről, flörtről szóló könyveket. Amit bele tudok helyezni az életembe. Amiben én is benne vagyok. ami tanít és szórakoztat egyszerre. A múltkor a koleszban voltam, épp nem volt órám aznap és kiolvastam három teljes könyvet. Egész nap csak olvastam de megérte mert utána teljesen feldobott voltam mintha valami fantasztikus történt volna velem. Bennem volt az érzés hogy egy óriási élményben volt részem. Na de ennyit a könyvekről.
Már kezd odakint is ősziesre fordulni az idő. Imádom az őszt. Azt hiszem a kedvenc évszakom. Szeretem a hűvös lángját a színeit a végtelen csendjét és békéjét megnyugtató mivoltát. Számomra az ősz egyáltalán nem szürke, inkább kellemesen vibráló, ösztönző, megnyugtató. Tetszik amikor ősszel az ég rózsaszínben és lilában játszik. Most épp Rasmust hallgatok. Megszerettem amikor Gyula egyszer hazahozott a kollégiumba egy kirándulásról és épp az "In the shadows ment" a kocsijában. Mondta is hogy szereti ezt a számot. Ez a szám magában foglalja azt a kellemes érzést hogy valaki törődött velem akkor és baráti érzéseket kelt bennem. A Rasmus zenéje Tamasi Tibor tanár úrra is emlékeztet. (Meg az énekes kicsit hasonlít a tanár úrra :) A beszélgetéseinkre melyek számomra nagyon kellemesek mindig.
Megismerkedtem Andi tesójával aki nagyon rendes. Majdnem minden nap átjár hozzánk beszélgetni. Legutóbb elcipelte a csomagomat a buszmegállóig ami negyedórányira van a kolesztól. Nagyon jólesett. :)
Időnként eszembe jut Kati és Anna a volt szobatársaim. Nagyon hiányoznak néha. Ha megszeretek valakit a szeretetem örökre szól. akár baráti akár több. Képtelen vagyok haragudni bárkire is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése