Elég szar hogy félelmetes, ijesztő és ártalmas vagyok..... Pedig valójában én úgy érzem, hogy a Lelkem tiszta, de még én is nehezen tudom kezelni és tolerálni magam és gyakran magam számára is félelmetes vagyok, és ez elkeserítő :( Mert ezek szerint másoknak is félelmetes vagyok :( Pedig a légynek sem tudnék ártani, de sajnos túl erős a személyiségem, meg a szenvedést is sajnos kiadom és kivetítem, és ez baj és rossz, de magam elől nem tudok elmenekülni, hanem ezzel a lélekkel és testtel kell élnem amim van. Nincs bajom magammal, és sokszor többre tartom magam másoknál, de ennek ellenére ártalmas és megterhelő és ijesztő és nyilván őrült vagyok mások szemében. De én nem bírom azt mutatni ami nem vagyok így csak ezt tudom "adni" ami vagyok, és én is rettentően félek az emberektől, leginkább attól hogy bántanak, vagy hogy valami baj lesz, ezektől rettentően félek........... és nagyon szeretnék meggyógyulni, nagyon! De mégsem ez a legnagyobb vágyam, pedig lehetne ez is akár, hanem az, hogy Remény szeressen, és hogy ezt tudjam és érezzem. És lehet hogy másoknak ő is csak egy ember, de nekem Ő többet jelent mindenkinél, és azt is tudom, hogy nem a kinézete miatt, hanem a Lelke miatt, mert valahogy érzem milyen, és valami miatt kötődöm hozzá, amióta először megláttam és beszéltem vele..... de gondolom, nem Ő a párom, mégha úgy is érzem, főleg a korkülönbség miatt, és valahogy ezt el kell fogadnom, bár sosem fogom tudni ezt elfogadni, és fáj........ végülis én nekem akkor is Ő lesz a párom, ha bármi is történik, és azt akarom hogy szabad legyen, nem akarom kisajátítani, csak szeretném érezni hogy Szeret, és érzem is, csak olyan nehéz minden, főleg ez a bizonytalanság, hogy sosem tudhatom biztosra hogy Szeret, még akkor sem ha úgy érzem..... mert nem tudom "hogy működik" a világ, hogy a megérzéseink azok valósak e, vagy csak mi érezzük? De hát ezt sosem fogom megtudni vagy elhinni..... és ez fáj, hogy az ember sosem tudhat semmit biztosra, főleg mivel beteg, mert sajnos a Lelkének PONT azt a darabját ölték meg, ami képes TUDNI a dolgokat, vagy hinni.... de azért még hiszek abban hogy talán Szeret, csak ezt sosem fogom biztosra tudni.......... de már az is "jó", hogy legalább ennyi megmaradt nekem, hogy a Reményt nem veszi el tőlem, hogy talán.....és ez valami, és a legtöbb amit adhat. Úgyhogy valahogy mégsem annyira rossz végülis. Mert ez pl egy jó dolog, még akkor is ha közben szenvedek, de azért annak tényleg örülök, hogy nem rosszabb még ennél is - mármint a helyzetem.