Talán én zártam el a kapcsolatot..(?) :-(

Megint nem bírok aludni... és most benyomtam Facebookra egy érzelmes szerelmes számot, bár jobbat is el tudnék képzelni, de most valahogy nagyon szentimentális, és "önsajnáló" hangulatban vagyok... és valójában nem értem, hogy hogy vagyok KÉPTELEN Reményre hatni.... vagyis fogalmam sincs hogy hol van, mit érezhet, mi járhat a fejében, és nem értem, hogy mi ez az egész... nem értem hogy hogy lehet ennyire távol a nettől, és hogy miért képtelenség bármiféle kapcsolatot kialakítani vele... mármint itt gondolok arra is pl, hogy pár szót tudnék vele váltani... persze arra gondolok, hogy ezt én okoztam - de nem szándékosan - és hogy minden az én hibám. És igen, ez egy logikus magyarázat, mégis nem tudom hogy miért van így minden ahogy van, hogy mi vagyunk a "legtávolabb" egymástól, holott Ő a legfontosabb nekem... és lehet hogy Ő semmit nem érez, de ezt képtelen vagyok elfogadni vagy megérteni, vagy nem tudom.... de valahogy nem értem... olyan ez számomra mint egy egyenlet amire nincs megoldás, vagy ha van akkor nem értem a megoldást, mert számomra kínai, és nem bírom felfogni hogyan is van... és TUDOM, hogy bennem van a hiba, hibásan működöm, és lehetséges hogy így a "legjobb"... a legjobb ha nem értek semmit, ha örök életem tudatlanságban élem, és reményben, annak reményében, hogy van valami, hogy szeret, mégha ez hazugság is vagy illúzió.... nem tudom mi van, már olyan régen élek ebben a valamiben amiről fogalmam sincs hogy mi, és miért alkottam és mi értelme, mégis fontos nekem ez, de leginkább Ő (Remény), mégis olyan távol van most tőlem, pedig volt hogy nagyon közel éreztem magamhoz, volt olyan is hogy "Egyek voltunk", de az sem "valósan", és lehet hogy csak az is illúzió volt.... pedig nagyon is fizikainak éreztem, még sosem volt semmi olyan valóságos, mégis nem értem, hogy most miért nem érzem - lehet én akarom így, mert nem akarom hogy érezzen igaziból, a testem, mert most híztam, és addig nem akarom amíg ismét nem leszek "tökéletes" számára.... nem tudom, hogy azért vagyunk e most távol, mert én így szeretném, illetve szégyellem a testem még telepatikusan is előtte, vagy pedig azért van távol, mert ő sem akar velem lenni? Annyira jó lenne, ha tudhatnám mit érez, ha megosztaná velem, vagy így a "jobb"? Őszintén szólva tényleg nem tudom, de azt tudom, hogy rettentően vágyom a testi közelségére, hogy érezzem, de ugyanakkor félek, mert tökéletes akarok lenni, és a legjobbat akarom neki adni magamból is, meg mindenből, és ez sokkal fontosabb mint az én pillanatnyi vágyaim.... persze azt is meg kéne tudnom tenni, hogy ne is írjak sehová, de ebben még bizonytalan vagyok, hogy mi is a megfelelőbb....... mert félek hogy akkor még ennyire sem gondolna rám (lehet így sem), de tényleg nem tudom mi a megfelelő.... belül érzem, hogy hallgatnom kéne, érzem hogy az a helyes most, ha úgy teszek mint Ő, de az is lehet hogy mindent teljesen félreértelmezek, és Ő teljesen máshol jár, és lehetséges, hogy az is hazugság, illúzió volt hogy együtt voltunk....? Az nagyon fájna, pedig éreztem, hogy Velem volt, igen Ő, persze ha azt nézzük, hogy valósan e akkor azt mondom, hogy talán nem igaziból, de én mégis úgy éreztem, valóság volt, mert testileg nem volt itt, de mégis annyira erősen megéltem az egészet, mintha igaz lett volna, ezért az nem lehet hogy "csak képzelet" volt. És én már semmit nem értek, de bíznom kell BENNE, hinnem kell, úgy is hogy nincs semmi féle visszajelzés, és ez ment addig amíg éreztem a jelenlétét, mert nagyon erősen éreztem, s ezért hiányt sem éreztem, de most - igaz én akartam így - nem érzem ŐT, és nagyon le akarok fogyni, hogy ismét merjek vele együtt lenni úgy ahogy akkor, telepatikusan de valósan...... és azóta párszor éreztem "próbálkozást" részéről, mármint érzésben, mintha akart volna velem lenni, de mi van ha ez a "lény" nem is Remény? De csakis Ő lehet, de mégsem tudhatom "biztosra"..... persze érzem a személyiségét és lényét...... és akarom és kívánom...... de nem akarom hogy érezze a testem jelenleg, mert kövér vagyok, és nem akarom Őt elveszíteni...... annyira hiányzik.... lehet tényleg valami gáz van a fejemben, de nem érdekel, szeretnék Vele lenni (Reménnyel), de csak akkor merek még így telepatikusan is, ha lefogyok legalább 45 kg-ra.... mert VALÓSAN tudjuk egymást érezni, erre már rájöttem. De az is lehet hogy én annyira meg tudom ŐT magamnak teremteni, hogy Ő ebből nem érez semmit, csak tényleg az van hogy én megteremtem ŐT magamnak..... nem tudom mi van velem, de az biztos, hogy Szerelmes vagyok, és Reménybe, és hogy hiányzik és vágyakozom utána :(