Pár napja mondhatni majdnem teljesen elmúlt az étványam, illetve tegnap mikor kínzó éhséget éreztem, akkor sem tudtam sokat enni (szerencsére), inkább éhes voltam, de nem kívántam a kaját. Nem kívánom az ízeket már, nem hiányzik az evés. Ennek örülök, mert így könnyebb talán fogyni. Viszont ma már minden bajom volt magammal, elkezdtem "túl vékonynak" látni a lábaimat, valahogy olyan pálcikáknak tűntek a kirakatüvegben. Pedig ha itthon nézem pl ülve, akkor még mindig hájasnak látom. Nem tudom mi ez, félek kezdek tendálni az "Anorexia Nervousa" felé, mert tényleg nem kívánok semmit. Már nem érzek késztetést hogy egyek. Valahogy most annyira rossz minden, nem találom a helyem sehol. Voltam a Postán, befizettem a telefon számlát, ott is csak lézengtem össze vissza amíg várakozni kellett. Aztán nem akartam még hazamenni, mert nagyon nem voltam jól, s gondoltam hátha picit jobb lesz, ha picit emberek között leszek. Hát nem lett jobb. Felmentem a Centerbe, mivel más hely nem nagyon van ahová lehetne menni. Aztán ott is csak járkáltam össze vissza, de nem találtam a helyem. Már az emberek sem dobnak fel, semmi. Mindenkiben kb az "ellenséget" látom, úgyértve, hogy félek, tuti valami rosszat gondolnak rólam. A beképzelt fiatalok frusztrálnak, nem is nagyon nézek rájuk, elfordítom a fejem, elnézek másfelé, ha egy csapat tini van a közelben. Vagyis hol rájuk nézek, hol nem, de nem tudom eldönteni hogyan is viselkedjek, hogy ne legyen kirívó és természetellenes, el szeretnék bújni de egyedül is szar. Itthon a "legjobb", egyedül a szobámban, ahol semmi behatás nem ér. Azt hiszem nagyon beteg vagyok, de nem tudom hogyan másszak ki ebből. Cipőt sem merek vásárolni magamnak, merthogy ha ott válogatok, akkor olyan "nőies" vagyok, ha a női cipőket próbálgatom. Nem akarok nő lenni. Utálom a nőiességet, és a saját nőiességem. Gyűlölök mindent ami a nőiességgel függ össze. Ami rossz, hogy fiú sem akarok lenni, de inkább mint nő. Most egy csizma szerű cipőm van, ami kopog ha megyek benne, gyűlölöm, és nagyon szeretnék venni egy olyan cipőt ami lapos talpú és semleges, vagy fiús, de félek a fiú részlegre menni cipőt nézni, a női részlegre sem merek menni. Fogalmam sincs hogyan fogok én magamnak bármit is venni így, hogy ennyire frusztrál minden. Kb mindent elutasítok már egy ideje, nem akarok létezni. Nem tudom ebből hogy a fenébe fogok kimászni.... és azt sem tudom miért alakult ez ki bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése