Nem akarok már fogyókúrás dolgokról írni, azt hiszem elég volt. Lassan lemondok mindenről, ami eddig az életemet jelentette, ami örömet okozott. Először a kajáról (na jó most mégis írtam róla), aztán a fórumokba írásról, és lassan tényleg mindenről. A legjobb az, ha az ember semmit nem tesz, csak csendesen meghúzódik egymagában, mert akkor mindenki szereti. Aki valamit is közöl, vagy megoszt, abban találnak hibát. Ha nem vagy aktív, ha eltűnsz, és jó esetben szerettek, akkor örökre úgy maradsz meg a másik emlékezetében, ahogy szeretnél. De tudni kell a megfelelő időben megállni. Nekem is el kéne tűnni végleg, hogy aki legalább szeret, az így emlékezzen rám. Sok hibát követtem el, rengeteget, ami fáj, s szeretném tiszta lappal kezdeni, ugyanakkor annyi de annyi mondanivalóm van, de valahol mégis jobb, ha az ember nem mond semmit. Bárcsak meg tudnám én is tenni.... de függök, függök a közlésvágytól. Nem akarok ilyen lenni. Csak el szeretnék tűnni, és fontos lenni valakinek nagyon, valakinek az élete értelme akarok lenni. Mindegy kinek, azt akarom hogy valaki ne tudjon rólam lemondani, és harcoljon értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése