Egyre rosszabb...

Nagyon el vagyok keseredve... Remény miatt.... nagyon szeretem és ezen nem tudok változtatni. És NEM azért szeretem mert olyan gyönyörű vékony, hanem mert olyan gyönyörű szemei vannak. És azért amilyen, minden tetszik rajta / benne. Csak én sosem fogok hozzá felérni "értékességben", ő mindig sokkal egyedibb, vonzóbb és értékesebb lesz nálam. És szörnyű a tudat, hogy soha nem fogom "megnyerni" a szerelmét, mert nem én vagyok a szerelme.... Úgy érzem belehalnék ha elveszíteném. Nem arról van szó, hogy nem bírok egyedül élni, mert bírok, sőt talán csak úgy bírok, hanem arról, hogy nem bírok a szerelme nélkül élni. Annyira szeretném ha írna pár sort, hogy szeret vagy hiányzom neki.... nagyon szenvedek, fáj ez az egész, és már legszívesebben csak sírnék állandóan, vagy meghalnék, mert így nélküle semminek nincs értelme. 

A másik pedig ami most bánt, hogy Misty-t nem tudom normálisan ellátni (cicám), és valószínűleg keresek / keresünk neki egy új gazdit. Ilyen depressziósan és reményvesztetten, nem tudok foglalkozni vele, pedig szeretem, de nem bírok erőmön felül teljesíteni. És ezek a dolgok most meghaladják az erőmet. És ez nem csak "ideiglenes", hanem már egy jó ideje így érzem magam.... nem vagyok jól sajnos, de erről nem nagyon beszélek, de eltitkolni mégúgy sem tudom, hiszen az egész környezetem látja, hogy valami nagyon nem ok velem. Ha legalább magam maradnék cica nélkül, kicsit összeszedném magam, bár én akartam annyira Misty-t, de nagyon zavar hogy itt van, mert SEMMIT nem tudok tőle csinálni, se pihenni, se számítózni - SEMMIT. Mindig rajtam van, felmászik, nem bírja ki egyedül, nem bírja lekötni magát semmivel, vagy ha mégis akkor is olyasmivel, ami veszélyes és állandóan nézni kell, nem e történik baja.... kikészültem sajnos, és muszáj valamit kitalálni, különben tönkremegyek teljesen.... :(