Néha (gyakran) az az érzésem, hogy nincs értelme kínozni magam. Elég rossz már az is, hogy az élet szenvedés, s én csak megduplázom magamnak ezeket a szenvedéseket, azzal hogy nem eszek. Viszont azt hiszem úgy még rosszabb lenne, ha mindig engednék a vágyaimnak, mindig engedném magamnak hogy kicsit megnyugodjak (úgy hogy eszek). Nincs értelme, de úgy sem ha az ellenkezőjét teszem. Tulajdonképpen, nem tudom minek vagyok életben, minek végigkínlódni ezt, tényleg azt gondolom valaki szadista végignézi ezt, és élvezkedik rajta (?!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése