~ Hogyan funkcionáljak alacsony súllyal?

Tegnap ismét elkapott az "egészségmánia", aminek egyenesen arányos következménye az, hogy ettem és naná hogy híztam :-/ 47 kg voltam most reggel. Gyűlölöm ezt a végtelen körforgást, hogy úgy érzem/látom ebből nincs kiút. Vagy nem eszek és szenvedek mint az állat, vagy eszek és akkor is szenvedek, csak akkor azért mert gyűlölöm az alakom, és a "hízásom". Azt hiszem "sokkal jobb" volt amikor még nem foglalkoztam (annyit) az alakommal, kinézetemmel, igaz hogy akkor "amnéziás" voltam, de mégis jobb volt, hogy tudtam ÉLNI. Nem az kötött le nap mint nap, óráról órára, hogy most nem ehetek, meg hogy minél tovább kihúzzam kaja nélkül, hanem az átlagos dolgok, amiket egy átlagos ember csinál, egy átlagos napon. 47 kg vagyok. És iszonyat kövérnek érzem magam - GYŰLÖLÖM EZT AZ ÉRZÉST! Úgy érzem komolyan (és nemcsak mondom), hogy egy bálna vagyok. Egy disznó...... legszívesebben sírnék, ha tudnék. 

Régebben azt gondoltam nagy naivan, hogy 47-48 kg-al majd olyan szép sovány leszek. Egy lóf**szt..... én még 40 kg-al is ugyanilyen bálna leszek. Valószínűleg. De fogyni is olyan iszonyatosan nehéz... és ha fogyok is, mit érek el vele? Vagy ha sikerülne mondjuk 40 kg-ig lemennem hogyan tartsam meg úgy, hogy azért nem halok bele?? De várjunk még, hol vagyok én a 40 kg-tól! 7 kg-ot kéne a mostani súlyomhoz képest fogynom. Már 45 kg-al azt éreztem, hogy csak feküdni van erőm. 46-tal a nap háromnegyed részében kellett feküdnöm. Így 47-tel kb fél napot fekszem, fél napot fent vagyok. Hát hogy egyeztessek össze egy alacsony súlyt az élhető élettel? Én kb 53 kg-osan tudtam azt mondani, hogy ok, így tudok valamennyire foglalatoskodni, néha sétálni, de azért még akkor is nagyon gyenge voltam. Hát nem tudom de nem jó ez így. De már az, hogy belefáradtam az egészbe....