Ez egy becsapás, egy illúzió:
Ilyen nem létezik. Amikoris szerettem valakit, ő nem mosolygott vissza, sőt tudomást sem vett rólam. Sőt ha lehetett került. Nekem ez hiányzik, ez az eszményi szerelem, amikor a másik igenis foglalkozik azzal, hogy egy kis szeretetet küldjön, de szívből, jóeső érzéséből, mert mondjuk én olyat váltottam ki belőle, amit más nem tudott. Van ilyen? Már erősen kétlem, persze vannak nagyon szerencsés egyének, akik tökéletesek, és minden megadatik nekik, mégsem becsülik meg.
Szóval már itt tartok:
(Inkább utálj azért aki vagyok, mint szeress azért aki nem vagyok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése