Valaki azt tanácsolta ma nekem levélben, hogy próbáljak meg mozogni, ténykedni, hogy leküzdjem a gyógyszerek okozta végtelen fáradtságérzést és kimerültséget. Valóban igaz az, hogy amikor sikerül erőt vennem magamon, hogy kimenjek kicsit sétálni vagy bicajozni, akkor sokkal jobban szoktam lenni. Azzal van a gondom, hogy minden nap erre "emlékezzek", tehát hogy mindig megtegyem. Az a "baj", hogy minden nap másmilyen, és mindennap másképp érzem magam, pont ezért nem lehet minden nap egyforma. Tehát nem lehet mindennap kimenni sétálni, mindig a helyzethez megfelelő dolgot kell csinálni. Azért ennek ellenére tudom hogy igaz, itthon is azt mondják mozogjak, ténykedjek, határozzam el hogy felkelek és rendben leszek, rájöttem ez teljesen jó tanács. Bárcsak mindig emlékeznék erre és megállná a helyét. Most megint bizakodó vagyok, jobban érzem magam. :-) Szeretek élni, és szeretem az életet az embereket. Mert az életre nem lehet azt mondani hogy rossz vagy jó, mert az élet mindig változó. Van amikor azt mondom szar az élet, de van olyan is mint pl most, hogy jól vagyok és ilyenkor azt mondom hogy jó az élet. De megtanultam, hogy nem több nem kevesebb csak változás. :-) És a VÁLTOZÁST kell megtanulnunk kezelni, nem pedig az "állandóságot". Tehát ha úgy állok hozzá, hogy minden nap rossz vagy jó akkor soha nem leszek boldog, csak ha a változást mint olyant elfogadom. Ehhez nagy adag alkalmazkodóképesség és helyzetváltoztatási készség szükséges, érzék, ész és stb... úgy minden együttvéve. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése