Sokszor bajban vagyok amikor valamit meg kell itélni..... pl a mértékét. Valahogy sokszor pl nem vagyok azzal sem tisztában amikor mosolygok, és azzal sem amikor pl nagyon depis képet festek a külvilág számára... ezeket a külvilág visszajelzéséből szoktam csak megtudni. Ez elég rossz, és kicsit olyan mintha valahol kívül lennék a testemből, legalábbis nem lennék tudatos önmagammal a fizikális megtestesülésemmel kapcsolatban. Ez nagyon rossz. De lehet hogy jó. Pl ezt sem tudom megállapítani tisztán hogy ez jó vagy rossz, vagyis ilyen hezitálás van bennem. Ezt most csak úgy írom mellékesen.
De ez mondjuk nem mindig igaz, csak időnként. Máskor annyira odafigyelek ezekre, hogy nem tudok tévedni. De valahol nem tudom megtalálni a helyemet.... mindig kipróbálok új "helyzeteket", hogy valahogy megállapíthassam hogy mi is a valóság.
Azt hiszem igyekszem figyelni a dolgokra. Azokra a dolgokra figyelek, amiket fontosnak tartok, amik segítenek abban, hogy önmagam lehessek. De ez megint egy összetett téma... írhatnék oldalakat róla. A lényeg hogy a CÉL-ra koncentrálok, nem pedig a mellékes dolgokra. És a Cél érdekében azt teszem ami szerintem hatásos.
Amugy pl van a nemevés témája. Észrevettem, hogy akkor bírom ki sokáig kaja nélkül, ha nem foglalkozok a témával. Tehát nem gondolok a kajára és az egészre. Hanem pl tudatosan foglalkozok valamivel ami érdekel, elterelem a figyelmem az evés témaköréről. Úgy a legegyszerűbb nem enni, ha nem gondolok rá. Ha már elkezdek vele foglalkozni, vagy arra gondolok, hogy nem eszek, akkor az nem jó módszer nálam. A legjobb ha nem is gondolok rá. Ez tényleg hatásos és bevált módszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése