Ismerem az Utam

Az előbb írtam egy levelet Évinek (Lilith), amiből egy részt szeretnék bemásolni ide is, kicsit átírva, mert fontosnak és előrelépésnek tartok:

Azon gondolkozom sokszor, hogy olyan rossz hogy akit szeretünk igaz szerelemmel, annak nem fejezhetjük ki szabadon, hogy mennyire szeretjük őt... Pedig legszívesebben minden nap, minden órájában írnék Reménynek 1 sms-t hogy milyen gyönyörűek a szemei, mennyire gyönyörű az arca, milyen helyes, milyen édes, és mennyire belé vagyok szerelmesedve! :-P Na de ezt nem írhatom neki, mert barátok vagyunk, és akkor szerintem örökre lemondhatnék a barátságáról is ;-) Hát ez benne olyan nehéz... de a napokban már háromszor felhívott (Remény), a livecosmossal kapcs, mert ő is admin ott, és valamit észrevett a portálon ami ellen tennünk kellett. Spamek támadták meg a portált és ezért hívott.... de ami fura hogy egyre többször hív, ami hihetetlenül jólesik, de TUDOM, hogy nem azért mert szeret. Én már rég lemondtam Reményről, ő soha nem lesz velem, és nem is lenne "jó", neki. Azt akarom hogy boldog legyen, valakivel akit IGAZÁN szeret. Az hogy velem mi lesz... nos, szenvedve leélem az életemet, és nem azért mert ezt választottam... bár tény, hogy Jézus követője vagyok, ami ugyan nem a szenvedést helyezi előtérbe, de lényeges eleme a szenvedés, mivel Jézus is sok tortúrán ment keresztül, hogy fontos dolgokra eszméljen rá! Persze hogy nem akarok szenvedni, ez természetes, de ha már ez van, akkor megpróbálom a "hasznát" nézni. Több leszek általa, mert igazán megtanulom értékelni a kicsi jó dolgokat (pl ha már egyik nap jól vagyok az hatalmas öröm nekem).

Én azt hiszem nagyon közel állok Jézushoz, Buddha is érdekel mint tanító, de Jézus jobban. És nem a szenvedése miatt, de tény hogy jobban megértem őt, mivel én is nap mint nap megélem a szenvedést hasonlóan hozzá. És ez ad VALAMIT. Valamit, amit semmi más nem képes adni. És a magány és egyedüllét is ad VALAMIT. És most ránéztem az asztaltémámra, a pc-n, ami a Föld élő képét mutatja, és mutatja a tornádókat Észak Karolinában, és nézem Európát, hogy alig van felhő felettünk.. és biztonságban vagyunk.... ez nem lehet véletlen.... a Földön mostanában mindenfelé katasztrófák sorozata, itt van Japán is pl, meg az Egyesült Államok a 44 tornádóval a héten, és Magyarországon még mindig semmi. Szóval ilyeneken én elgondolkozom, hogy talán Isteni Gondviselés is lehet ez, hogy minket megóv. Persze más embereknek sem kívánok semmi rosszat, de valami miatt Magyarország egy "kivételezett" ország, óvatosan írom és idézőjelben, nem akarok elbizakodni. De Isten velünk van ez biztos... a sok sok szenvedésben, megóv minket a katasztrófáktól.... most az egész világon káosz uralkodik, és a dolgunk az hogy egyensúlyt teremtsünk önmagunkban mindezek alatt. Az egyensúly természetesen nem lehet egy "állandó" állapot, a változó világban.... de a törekvések megtérülnek :-) Megtaláljuk azt ami igazán lényeges, Önmagunkat, a tudatunkat! Azt hogy mik is vagyunk - mégpedig azáltal amiket túléltünk és elviseltünk. Rájövünk, hogy mi vagyunk a legerősebbek a világon és soha semmi nem ölheti meg a LELKÜNKET! :-)

Tudjátok engem az hogy nincsen társam, elkeserít ugyan és boldogtalanná tesz, de kapok helyette mást: egy felismerést, hogy ki is vagyok valójában :-) hogy önmagamban állok egyedül, de erősen és megingathatatlanul a Hitemben! És szerintem ez fantasztikus felismerés, és nem számít az sem, ha mások ebben kételkednek, mert önmagamban biztos vagyok teljesen. Tudom mit akarok, és azt teszem. És rájöttem, hogy azért nem találkozok emberekkel, mert Nem Akarok. Én "eltérek" a társadalmi megszokott normáktól... számomra nem az a fontos mi az "elfogadott" hanem az, hogy én mit AKAROK! Mindezekre a szenvedések sora tanított meg... hogy Tudjam mi a célom és véghez vigyem.... hogy tudjam mi az amit igazán meg akarok tenni - azt meg is teszem! És amit igazán meg akarok tenni, az itt van a szemem előtt: Közel kerülni Önmagamhoz a saját Lelkemhez, és Istenhez. Rájöttem, hogy azért utasítom el mindig a találkozásokat, mert nem hiszem azt, hogy ez "hasznos" lenne számomra. Mert eltávolítana Istentől... ezt nehéz megérteni, tudom, és nem szabad úgy felfogni a dolgot, hogy ez valaki ellen irányulna vagy ilyesmi. Egyszeűen TUDOM, ISMEREM az utamat, és tudom mik a lépések hogy odaérjek ahová elindultam. Én nem másokon keresztül akarom magam megismerni, hanem ÖNMAGAMON "és" ISTENEN keresztül ;-) És úgy érzem az, ha emberekkel elmélyülnék kapcsolatokban, az hátráltatna a célomban... tudat alatt ezért hárítok minden találkozót, mert számomra nem az a fontos hogy mások elfogadjanak, és mivel ha mások nem fogadnak el, akkor ez hátráltat egy kicsit a célom elérésében - viszont nem akadályoz meg. Ez félelem is egyrészt, de céltudatosság is.

És ha kérdezitek, mit teszek azért hogy megismerjem önmagam, és a Lelkemet, és a Lelki társamat akkor azt válaszolom: haladok az úton, türelmesen várok, és elmélyülök az érzéseimben. :-) Ez mindennél többet ad, olyasmi lehet mint a meditáció, de inkább az igazi TUDATOSSÁG! :-) Nem érzem fontosnak azt hogy a mindennapokban olyan dolgokat hajszoljak, amik nem érdekelnek, vagy erőltetni kell.... én amit fontosnak tartok az a hűség a saját LELKÜNKHÖZ, és ISTENHEZ! és úgy maradunk hűek, ha hűek maradunk a legbensőbb érzéseinkhez. Pl ha szeretünk valakit tiszta szívből, akkor nem másoknál keressük a boldogságot, inkább szenvedek egyedül nagyon, minthogy beérjem egy "hamis igazsággal" ;-) Mondjátok azt ha hülyeségeket írok, de én így érzem és most úgy érzem ilyen tudatos még sohasem voltam. És ez most nagyon sok erőt ad. És az hogy Tudom kit szeretek, és hová tartok :-) Lehet hogy a pontos helyet nem tudom de az irányt igen :-) És érzem a hajtóerőt magamban.