Nézőpontjaim

Ismét elhanyagoltam a naplómat.... volt hogy leszedtem, volt hogy visszatettem, mégis hagytam utóbb, mert emlékek fűznek hozzá. És valójában nem sokat változtam, de sokminden változott.

Mit is írjak? Mindig is nehéz elkezdeni egy bejegyzést, miről is kéne szó legyen, mit tartok fontosnak jelenleg. Túl vagyok 4 hét kórházi "kezelésen", 1 hét Budapesten a Honvéd kórházban. Furcsa.... a Gyulai kórházat már egészen megszoktam, s mondhatni "összehaverkodtam" az ottani ápolókkal. Na jó ez enyhe túlzás volt, de nagyon bírom a fejüket. Budapesten nem voltak alapvetően mások az emberek, sőt ott még nagyobb rend és tisztaság volt a kórtermekben.... jajj, de miről is írok, nem akarok a kórházról írni, az nem az amiért elkezdtem most írni. Visszajöttem nagymamámhoz lakni, mert otthon nem bírtam a feszültséget már. Nem, nincs bajom senkivel, de nehéz betartani a "szabályokat". Fel kéne nőjjek mondják sokan, de hogyan? Útmutatót nem kaptam hozzá, csak bántásokat, attól meg pláne nem növök fel, csak bezárkózom illetve bedepizek. Megint a lehető legszarabb gyógyszert kapom, de ami érdekes, hogy most mintha nem lenne hatása rám. Risperdal Consta injekcióban, de talán változtattak a hatóanyagon, nem tudom, vagy a szervezetem fejlesztett ki valami védekező rendszert a hatása ellen. Mármint a rossz hatás ellen. Illetve, nincs bajom alapvetően az injekcióval meg a szerekkel, hiszen azt teszem amit akarok a testemmel, ha akarom kikapcsolom a gyógyszer hatását. És most sikerült is. Mellette még szedek kétféle pirulát. Aludni nehezen tudok, sokat jár az agyam. Mások hülyeségeknek vélnék ezeket a dolgokat, és most így magamban nem is jönnek úgy a dolgok elő. De pl ha chatre felmegyek, ott van segítség illetve motiváció. Érdekes dolog, úgy érzem mintha úgy írnék most hogy töltsem a helyet és legyen bejegyzés a naplómban újabb, ami félig meddig igaz is..... de én szeretnék olyan dolgokról (is) írni ami igazán lényeges. Nem tudom mi lesz 2012-ben, de tény hogy közeleg valami, ami megváltoztat mindent.... legjobb lenne ha jó irányba, és bizakodó vagyok még mindig. A többség akikkel chatelek már nem ennyire pozitívan látják, bár én sem néha. Sőt! Mostanában nagyon hullámzó vagyok. Viszont ez jobb mintha mindig csak lent. Reményt nagyon megkedveltem a chatről, de Xean is fontos nagyon nekem, és még páran. András is rendkívül kedves fiú. Én nem vagyok szerelmes, lehet soha nem leszek már, mert megértettem valamit. Ha valakit nagyon megszeretünk, előbb utóbb valami hibádzani kezd, vagy nem is.... inkább az, hogy felfigyelünk valami új stílusra, friss energiára, s jön újabb.... de ennek meg nem sok értelme van mert ez így mehet a végtelenségig, s én ott maradok, hogy nem nyertem semmit, csak veszítettem. Jó, hát ez egósan hangozhatott, hogy nyerni szeretnék valamit, de ki nem? Mutassatok olyat, aki nem vágyik a boldogságra és nem vágyik arra hogy kapjon? Ha ez az egó akkor nem értem miért rossz, és miért kéne feladni mindent. Abban az esetben tartom rossz dolognak, ha másnak kárt, sérelmet okozunk azzal, ha nekünk jó lehet. De ez eleve nem egy jó rendszer amiben élünk, nem a politikáról beszélek, az egész világról a felépítéséről. Hogy az élet pusztulásából fakad az újabb élet.... feléljük egymást. És ezt szörnyűnek találom, és nem tudom elfogadni - akkor sem ha belegebedek. Így kell élnem/élnünk, ebben a káoszos kissé szép, kissé depressziós, csúnya világban. Azt mondják mozduljak ki, menjek friss levegőre.... időnként megérzem a szépséget a jót. De nagyrészt azt mondhatom, nem látom a szépséget. A gép többet ad mint a napfény..... leginkább éjjel szeretek fent lenni, főleg chaten, de tiltják. Mit tehetnék? ellenkezzek? Bonyolódjak vitákba azokkal akik felneveltek (úgy ahogy), és harcoljak, bántsam őket? Nem. Nem tehetem. Inkább csendesen (vagy nem csendben) szenvedek. De ez nem igazi szenvedés, időnként nagyon is jó, amikor a barátaimmal beszélgethetek neten. Vagy csak kreatívkodhatom, vagy csinálhatom az én kis megszokott dolgaimat. Pedig elhihetitek megszenvedtem már a poklok poklát, és még nincs vége. Sokszor előjön, felrémlik, és újra lejátszódik - néha ugyanúgy mint annakelőtte, néha teljesen új erővel tör rám a fájdalmas felismerése a dolgoknak. Ezt kell elfogadnom jelenleg és ebben élni. Remény, az egyik chates, akire rábíztam a livecosmos.com adminisztrációját fele arányban, nagyon sokat jelent nekem. Xean is és András is. Sok embert szeretek barátilag, akik segítenek. Sajnos sok az ellentét - még családon belül is. De ez nem meglepő. Dolgozik a féltékenység, a hatalomvágy, stb.... még sorolhatnám, de az egó főleg. Hát rossz is meg nem is. Akkor rossz mint írtam, ha ártunk vele másnak. De ha belegondolunk, mindennel ártunk vagyis, elveszünk lehetőséget másoktól azzal ha mi jólérezzük magunkat. És ezzel kell együttélni.

"Van egy rejtvény: Mi a különbség a kék és zöld között? - A kék mindig kék marad, a zöld pedig mindig zöld". - The Beloved (Hello)