2021. - jelen. Azt hiszem már valamennyire beletörődtem, hogy Remény már nem akar soha többé "látni", és arra is rádöbbentem, hogy az életem még mindig az evés-nemevés-fogyás körforgása uralja. Bánom e ezt, így majdnem 10 év távlatából (amikor belekerültem ebbe az egész fogyás dologba)...? Az a szomorú, hogy nem bánom. Szarul vagyok, gyenge, minden nap fájdalmak, küzdelem a gyengeséggel és a családommal, hogy egyek, de mégis még mindig ez az életem középpontja és "fénypontja" - mármint az, ha éppen nem felügyel a család, és fogyhatok. Jelenben 47-48 kg körül lehetek, 38 éves vagyok. Majdnem 10 év küzdelem, de valójában ennél sokkal-de-sokkal több. 2012-ben fogytam 50 kg alá, amikor a vékonyság elbűvölt, s én is el akartam érni a tökéletességet. Legkisebb súlyom 2017 körül lehetett, 38,9 kg, legalábbis a kórházi mérlegen ezt mérték. Sajnos nem sok időm jut írni, a családom állandóan felügyel, megvonnak tőlem dolgokat, pl net, telefon, mérleg és amiről tudják, hogy szükségem van rá lelkileg. Volt olyan, hogy 1 hónap netmegvonás, de kb 1 hétig bírtam ki. Jelenleg úgy érzem, még ezt is elviselném, csak le tudjak ismét fogyni az áhított súlyra. Félig meddig roncs vagyok, de mindig összeszedtem magam eddig még, és visszahíztam. Nem tudok rendszeresen enni, csak ha felügyelnek. Amikor elmegy itthonról nevelőapám, teljes kontrollvesztés áll be nálam. Nem akarok meggyógyulni.
Jelenleg így nézek ki 38 évesen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése