Depresszió

Sziasztok. Már nagyon nagyon nagyon régen nem írtam a blogomba, azóta igaziból nem sok változás történt, illetve sajnos annyi mégis, hogy Súlyos Depresszióba estem Reményke Hiánya miatt. Erről kaptam Diagnózist is, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy rájöttem, hogy Reményke nélkül én nem tudok élni. Persze az megint egy másik dolog, hogy Vele sem tudnék igaziból élni (szerintem legalábbis). Sajnos az írás "készségem" is csökkent, mert a Depresszió nagyon "hazavágott" (már bocsánat a kifejezésért, de ez az igazság), szóval elnézést kérek, hogyha nem annyira jól tudok írni. Sajnos nagyon lent vagyok mostanában, időnként sírdogálok, hiányzik Reményke. Nem tudom, hogy mi a megoldás... most egy időre félretettem egy csomó dolgot, próbálok jól lenni, amennyire ez összejön. Igazság szerint nem vagyok jól sajnos. Ki kellene valahogy jönnöm a Depresszióból, ami nem igazán akar sikerülni. A Pszichiáterem felírt egy gyógyszert a Depressziómra, eddig még nem tudok olyan igazi véleményt mondani róla, talán csak annyit, hogy picikét, mintha Jobb lenne a közérzetem. Persze az is túlzás, hogy Jó a közérzetem, na de a kicsinek is örülni kell :) Úgy érzem, hogy mi Reménykével egy Pár vagyunk, de az is lehet hogy ő ezt másképp gondolja. Én mégis úgy érzem, mintha Ő is Szeretne, de persze ezt sajnos sohasem tudhatom Biztosra. De talán addig a "Jó", amíg az ember Bizonytalan... én legalábbis így gondolom, mert addig talán van Esély. Lehet, hogy hülyeség, de én így gondolom. :)