2015. február 5., csütörtök

Azt mondtad nem hagysz el, mégis elmentél

Hiányzol Kedvesem... Amióta nem vagy jelen Reményke, nagyon fáj az Élet és újra a fogyáson gondolkozom... Nem tudlak feledni... Bárcsak visszatérnél Édes! <3

Nagyon fáj, hogy nem vagy jelen... Hogy nem állsz mellettem amikor annyira szükségem van Rád :'( Én olyan sokat adtam és tudom - mert érzem - hogy Te is, mégsem tudom, hol vagy most... Még mindig várlak vissza rendületlenűl. Érted ismét le akarok fogyni. 50 kg. Ennyi vagyok most. Nagyon kövérnek érzem magam. A nadrágjaim feszülnek :'( Kérlek Szerelmem, találj meg ismét, találjuk meg Egymáshoz az utat ismét... Te vagy a Lelki Társam Reményke. Ezt régóta tudom. Amióta ismerlek. Tudom, hogy ezt * Te * is érzed, kérlek ne hagyd ezt csak úgy "elmúlni" kettőnk között... Kérlek szépen gyere vissza, keress meg ismét... Szeretlek Életem <3

Életem, bárcsak visszajönnél, bárcsak hiányoznék * Neked *. Becsapva érzem magam, azt mondtad, soha nem hagysz el, mégis alig telt el néhány nap már elmentél Tőlem :'( Mondd miért bántasz, hogyha egy Pár vagyunk? Miért bántasz, hogyha összetartozunk? Te is tudod, biztos Te is érzed ezt, de mintha hárítanál... Mire jó ez, Édes? Mire jó tagadni? Miért nem lehetünk Együtt? Fent vagy a Facebookon s láttam felvettél ismerősnek egy fiút. Ezzel is csak bántani akarsz, hogy ő élvezheti Drága Lényed, Szereteted, s én pedig nem? Mondd miért hagytál el, pedig nem szakadhatunk el... A Lelki Társak sosem szakadnak el Egymástól Életem. Kérlek, kérlek, írj, gyere vissza, szeressük Egymást <3 <3 <3 Miss You, Hope! <3 <3 <3

2 megjegyzés:

Bathman írta...

A legtöbb ember „hibás" indítékokból kezd a kapcsolatokba - hogy véget vessen a magánynak, kitöltsön egy űrt, hogy szeressen, vagy hogy őt szeressék. Némelyek így kívánnak vigaszt nyújtani az egójuknak, így akarják kezelni a depressziójukat vagy mert ezt látják a nemi élet legkényelmesebb módjának, avagy az előző kapcsolatukat szeretnék kiheverni, esetleg unaloműzőül.
Amikor a szerelmi kapcsolatok balul ütnek ki , annak az az oka, hogy hibás indítékból szövődtek.
Ezzel nem azt mondom, hogy a te indítékaid voltak "hibásak". Talán az övé. Az viszont biztos, hogy nem véletlen , hogy megszakított veled minden kapcsolatot.
Ezt nagyon nehéz elfogadni, de muszáj túllépni rajta. Minden szerelemről úgy érzi az ember, hogy az az egyetlen igaz szerelem, ami soha nem fog elmúlni. Ez bizonyos szempontból igaz is, de ettől még muszáj továbblépni, ha zsákutcába jutott az ember. Mert szerelmet nem lehet kikényszeríteni, vagy kikönyörögni.
Ha ő úgy döntött, hogy nem lesz veled, akkor ezt el kell fogadnod. Át kell gondolnod mit tanulhatsz ebből az egészből, aztán el kell engedned.
De ne legyél szomorú. Istennek az a célja, hogy boldogok legyünk. És segít minket, hogy mindannyian elérjük ezt a célt. (Javasolt irodalom: Beszélgetések Istennel)

Valentínyi Márta írta...

Kedves Bathman,

köszönöm szépen a vígasztalást, bár én még mindig reménykedem benne, hogy nem ért véget Reménnyel ez a dolog. Írásodból ítélve egy rendkívül intelligens ember vagy. Nagyon jókat írtál, és őszintén elgondolkodtatott. Kicsit bevallom kétségeim is támadtak, mi van ha tényleg igazad van és nem Remény az Igazi? Bár én szentül hiszem még mindig hogy nekem Ő az. Bevallom őszintén, jelenleg is nagyon szerelmes vagyok Reménybe, ezért természetes, hogy jelenleg nem is tudok másra gondolni. Igaziból én nagyon Hiszek benne hogy Ő az Igazi nekem. Olyan sokáig küzdöttem Érte, és mikor úgy tűnt, a küzdelmeim nem hiábavalóak, utána jött egy úgymond "arcon csapás" persze képletesen, mikor közölte, hogy "jobb ha elválunk". Hát ez nagyon váratlanul ért, de ha Ő így érezi "jónak", hát igazad van, nem tehetek mást, csak hogy elfogadom. Csak a gond ott van, hogy oké, kibírom egy ideig nélküle, de örökre biztos hogy nem. Biztos hogy egy idő után nagyon fog hiányozni, már most nagyon hiányzik. De azért eléggé elgondolkodtató amiket írtál ettől függetlenül (is akár). Köszönöm a kedves soraid!

Megjegyzés küldése