Na jó.... igaziból kaptam "szeretetet", tehát törődött velem (aki vagy Remény vagy sem), de nem éreztem mögötte tartalmat.... igaziból én sem adhattam azt amit NEKI (Reménynek) akartam adni, mivel ért egy hatalmas csapás illetve arcon csapás, mikor közölte az illető hogy menyasszonya van.... na most még mindig nem tudom ki volt, hogy Remény vagy sem.......... de őszintén szólva én azóta nem élek. Csak vagyok a semmibe....... próbáltam még így halottan is adni NEKI, mert Szeretem, de már nem érzek semmit, csak fájdalmat.... a lelkem mélyén még Szeretem valahol elrejtve, de túlzottan bántottak... akárki is de bántott..... és igaziból ezzel ölt meg igazán az a valaki........ és utána még nem volt ez elég, még meg is kínzott rendesen lelkileg, úgy hogy bántott, a nevemmel visszaélt, pedig a végsőkig megbíztam benne..... hozzáteszem megint nem tudom ki volt az. Nem bírom ezt magamba fojtani, bocsánat.... legszívesebben ordítanék attól mekkora fájdalmat okoztak.... dehát úgysem érdekel senkit, vagy akit mégis, az sem értheti szerintem milyen ez.... vagy talán esetleg sejtése lehet róla.. milyen az: halottan élni tovább....... úgy, hogy a tested él de a lelked már rég nem tudja mi is van..... durva, és nem kívánom senkinek......... nem akarok élni, mégpedig a fájdalom miatt amit okoztak......... de még így is megyek és megyek tovább... összetört szívvel.... darabokra, szilánkosra tört szívvel.... ezt már soha nem lehet összeragasztani.... lehet hogy már szívem sincs.... ez az igazság...