Mindig szeretném tudni, hogy minden rendben van Reménykével és velem. Mármint közöttünk a kapcsolat. Biztos akarok lenni benne, hogy nem okozok neki semmi rosszat, és hogy Szeret. Azt is elviselem, ha távol lenne, vagy mással - de fontos hogy Szeressen. Tényleg nem vágyom másra, csak erre. Tudom, ez nagy vágy, de enélkül képtelen vagyok élni. Meghaltam már rengetegszer, mikor azt hittem Remény elhagyott, bántott vagy hasonló... de aztán végülis Ő is mindig visszatért (ha Ő az, remélem). Nekem a valóság kell, de a jó valóság, és nem a szenvedés. Én is emberből vagyok. Én is érzek. A fájdalom ugyanúgy fáj mint másnak. Csak valamiért erős(ebb) vagyok. Ez végülis jó, de nagyon fájna ha egyszer örökre elveszíteném Reményke Szeretetét. Nekem fontos, hogy Szeressen, de semmiképp nem úgy hogy én ezt "kierőszakoljam", hanem fontos hogy magától érezze így. Persze másképp nem is megy, nyilván. Remélem, minden rendbejön, és Reményke boldog lesz, nekem ez is nagyon fontos, az Ő Boldogsága. Nem akarom, hogy Neki rossz legyen. Ha tehetném, mindentől megóvnám, ami rossz. Bárcsak meg tudnám ezt tenni.