Mégsem eszek

Szar szar szar.... na jó nem minden, de a kedvem igen. Mégpedig természetes hogy azért, mert éhes vagyok. És azért mert még csak az elején vagyok (megint). Pedig voltam nagyon mélyen is.... és most megint a kövér időszak - fujj! És most ismét kínoz az éhség. Most este automatikusan kimentem a konyhába, majdnem rohanva az éhségtől vezérelve, és egy automatikus mozdulattal belemarkoltam a tesóm által vett csokigolyókba (ilyen zabpehely) és bekaptam egy marékkal... ekkor - szerencsére! - épp jött ki tesóm, én egy szál bugyiban, és odaszólt, hogy fel kéne öltözni. Király, gondolom az a baja hogy kövér vagyok, de ez a beszólás, hogy "fel kéne öltözni" - szuperül lelohasztotta a kedvem, hogy több falatot nehogy egyek. Bejöttem a szobámba, Tesóm később bekopogott, és mondta, hogy nyugodtan egyek, mert én nem eszek nappal mert este vagyok fent. Mondtam neki, hogy inkább mégsem eszek most, mert este nem szerencsés ha eszem. Ő végülis erre mondta, hogy mivel nappal alszom (bár mostanában nem - ezt én teszem hozzá), ezért akkor este kéne ennem. Ez már mindegy, jó hogy rádöbbentett, hogy jobb ha nem eszek. Ezért éhesen vagyok most, de jó és örülök ennek a beszólásának tesómnak, mivel ez egy löket (segítség), hogy ismét tudjak koplalni. Szerintem így már menni fog. Ez kellett. Kellett amit Tesóm mondott, motivációnak.

Már csak az a kérdés, hogy alszom el éhes gyomorral, pedig holnap orvoshoz megyek.