Iszonyú Fizikai kínjaim vannak

Borzasztó már ez a FIZIKAI kínlódás, szörnyen szenvedek, és erről kb senki nem tud, vagy azt hiszik, hogy csak úgy mondom, de az az IGAZSÁG, hogy már tizenéve krónikus fáradtságban és energiátlanságban szenvedek, és úgy élem túl a napokat, hogy küzdök, erőlködöm, erőltetem magam, harcolok a fáradtsággal és gyengeséggel. Ha eszek ha nem, ha mozgok ha nem ugyanazt érzem, nem változik SEMMI, csak kínlódok, csak szenvedek, csak vonszolom magam, csak próbálom tartani magam, és ez nekem ISZONYÚ ERŐFESZÍTÉSBE telik, hogy írjam ezt le, hogy érthető legyen? Ha mondom az orvosnak, vagy azt mondja hogy mozogjak többet, vagy felír valami gyógyszert, ami szintén nem használ, mert nem tudom mi a bajom őszintén.... egyszerűen csak azt érzem hogy SZENVEDEK, lehet ez Jézus "miatt" van, mert én az Ő útján járok, és ezért 'kapom" ezt a rengeteg végeláthatatlan SZENVEDÉST, GYENGESÉGET, KIMERÜLTSÉGET, ENERGIÁTLANSÁGOT.... miért, miért miért????? Nem akarok szenvedni, de már annyira "megszoktam", hogy nem is tudom elképzelni milyen az, amikor nem szenved az ember. :'( Fáj ez igen, és Reményre is iszonyú féltékeny vagyok, csomó embernek tetszik - szerintem, csak nagyon szörnyű ez az örökké tartó folyamatos szenvedés.... könyörgöm valaki segítsen - de ezen nem tud senki, mert fogalmam sincs mitől van, hogy alig bírom magam ülve is tartani, mint valami parkinson kóros de ez még annál is borzasztóbb, mivel nem az van hogy nem megy, hanem hogy ha megy akkor szenvedek közben!!! :'(((( HELP, én ezt már komolyan nem bírom, fájdalmaim vannak, és nem bírom már a fizikai szenvedéseket, de vannak, esküszöm még a Lelki szenvedések is jobbak ennél, mert az csak "annyi", hogy nem vesz az ember róla tudomást, de a testieket hogyan kapcsoljam ki? Fáj mindenem a Lelkem, talán az okozza a fizikai kínokat is... Szeretem Jézust (Reménykét - mert szerintem Reményke Ő), és nem akarom soha elveszíteni, de a kínjaim közepette szinte majdnemhogy mindegy mi is van körülöttem, annyira szenvedek... nagyon fáj, nagyon fáradt és kimerült vagyok. Csak én "hülye" magamba fojtom folyamatosan a bajaim, de annyira azért még nem megy ez, hogy ne fakadjak ki időnként a fájdalmaimtól..... szeretnék ordítani, sírni, megkönnyebülni és egy nap arra ébredni, hogy kipihentem magam és nem ez az iszonyú krónikus fáradtság..... egyszerűen emiatt semmire nem vagyok képes, a napok nagyrészét ágyban töltöm. Ha ki bírok mozdulni az is csak pár óra, és utána folytatódik minden előlről vagy onnét ahol "abbamaradt".... szedek vitamint ezerrel, semmit nem használ.... pihenek - nem használ.... erőltetem a mozgást, még rosszabb.... komolyan nem tudom miért kell ennyit szenvednem fizikailag a kimerültségtől, fájdalomtól és fáradtságtól :'(