Úgy érzem, hogy egy nagy sz*r vagyok és nem érek semmit..... miért szeretlek ennyire? miért nem tudlak elfelejteni? Nem, nem akarom ezt az egészet...... én ezen soha nem fogok túllépni... ez az igazság. De őszintén szólva azt sem tudom hogy a fenében lehetek én életben? Ez csak valami félreértés lehet... talán valaki egyszer majd szeretni fog engem is, ahogy én szeretem Reményt... de ő nem Remény lesz :'( Nekem nem kell más..... fájdalmat érzek..... nem tudom hogyan tovább... nem tudom mi lesz.... csak hogy fáj.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése