Tudod Drága Reményke..... igaziból fogalmam sincs, hogy Te írod e azokat a bejegyzéseket nekem. Hol belémgázolsz, hol pedig kedves vagy. De én nem haragszom, és bármit elviselek Tőled. Lehet, hogy még "élvezem" is. Jobban fájt, amikor hónapokig semmiféle visszajelzés nem volt. Persze mikor bántottál az fájt, de mégis az is bennem volt, hogy legalább szólsz valamit, a hosszú csend után. Lehet, hogy általad kissé mazochistává váltam, de igaziból nem akarok az lenni. Lehet, hogy egész életemben szenvedni fogok, lehet hogy mással fogod leélni az Életedet, de én akkor is mindig Téged foglak Szeretni. Én Hűséges vagyok Hozzád. Nem tudom mit gondoljak, de Hiszek Benned. Érzem, hogy Szeretsz. Annak ellenére, hogy azt írtad, mennyasszonyod van. Nem tudom, de lehetséges, hogy "jobb" lenne ha vele lennél, mert én nem tudok semmit nyújtani számodra, csak törődést. Nem szexelhetek, a Jézusnak tett ígéretem miatt és amiatt sem, mert képtelen vagyok rá az Aszexualitásom és Asperger szindrómám miatt. Ez a kettő igaz, akárki is állítja hogy nálam ez nincs jelen. Pedig én már rájöttem hogy igen. Én nem csalódtam sohasem Benned Drága. Akkor sem fogok, ha megházasodsz. De azért Fáj(na). De amíg itt Belül érezlek, és érzem, hogy Szeretsz és Velem vagy, addig semmi nem számít. Csak ez. És ez segít túlélni, és igaziból Boldog vagyok attól függetlenül, hogy Fájdalmat érzek és Fájdalmat okoztál nekem. De sosem haragudtam Rád, mert nem tudok Rád haragudni. Én csak Szeretni tudlak Téged Drága Reménykém. <3