Muszáj írnom. Arra "számítok", hogy majd magamat kihúzom a mélyből az írással, mert most iszonyú szükségem lenne erre... Szóval eléggé szarul vagyok, és úgy érzem az írás sem megy... "király" mondhatni szépen megfogalmazva és még most finom voltam. Igaziból "jó" lenne káromkodni most mármint csak azért, hogy picit kiadjam a feszültséget, de senkire nem akarok és nem is személyhez szólna csak a megnyugtatás(om)képp. Igaziból senkire nem haragszom, sőt lehetnék most "Boldog" is, de nem értem akkor mi ez a fájdalom és megmagyarázhatatlan düh bennem, ami senkire nem irányul. Úgy értem ez inkább fájdalom, és most azt érzem meghasad az egész bensőm. Mintha éppen szakadnék kétfelé... mondjuk ez érthető az elmúlt nap eseményei után. Megnyugodni most nem tudok, nem megy. Mégis AZT KÉNE. Mi értelme erősnek lenni, ha gyenge is "lehetsz"? Nem én nem lehetek gyenge, félek, akkor megőrülnék, az őrület ijesztő akkor inkább a fájdalom. Jobban eltűrök bármekkora fájdalmat, mint az őrületet vagy halált. Tudom ezt, mert már voltam benne (Idegösszeomlás Egerben). Fenébe is (Bocsánat), nem lehetek ilyen gyenge... nem is vagyok, de van ami már mindenkinek sok. Ezt be kell látni. Semmi baj, kibírom. "Mindent Kibírok". Mert ugye nincs más választás... hát max erősödök Lelkileg. Király. akkor jó úton vagyok... csak éppen mégse, mert meg kell majd halnom valamikor és ha addig ebben kell lennem az borzasztó. Ebben az állapotban. Nem baj csak bírjam ki vagy haljak bele vagy mindegy, csak Veled lehessek már, és úgy hogy ne fájjon az is ha Szeretlek. Minden csak fáj. Az is ha Szeretsz... az is ha nem. De jobban fáj ha nem. Gyűlölök mazochisátnak lenni. Igaziból nem tudok gyűlölni semmit és senkit, de a fájdalom óriási. Nem baj valahogy majd "kibírom". Végülis "még nem haltam bele". Pedig ja.