Drága, úgy érzem eltávolodtunk picit... persze ez nem azt jelenti, hogy bármi is változott az érzéseimben irántad. Egyszerűen csak valami összetört bennem. Vannak napok mikor kevésbé érzem ezt, de van amikor nagyon erősen, és szenvedek. Próbálok mindig jól lenni, és erős. De ez gyakran nem sikerül. Fáj nagyon folyamatosan a hiányod... néha a Barátaim enyhítik ezt a fájdalmat, de igaziból csak Te tudnál "meggyógyítani". Egyetlen kedves szavad mérföldeket emelne a hangulatomon. Vagyis nem tudom hogy fejezzem ki, de a lényege az, hogy egyetlen kedves szavaddal nekem nagyon sok jót tudnál tenni. Gyógyítanál. A Szereteteddel. Mert azt sem szeretném, ha hazugság lenne, én a valóságot szeretném. Inkább fájjon nagyon a valóság, minthogy szép hazugságban éljek. De egyik sem jó.... én azt szeretném ha Szeretnél, úgy ahogy én Téged. Ha szükséged lenne Rám. De ezt vagy érzed, vagy nem.... én nem szeretném és nem is fogom ezt kierőszakolni... ha fájnom kell hát fájok. És igen, ez rossz nagyon... a fájdalom sosem "jó". De a hazugság sem. Én a leginkább azt szeretném, ha Boldog lennél és legalább picikét Szeretnél engem. Az igazi vágyam a Szereteted és Szerelmed, de ezt csak Te érezheted. Nem tudom hogy fogok jobban lenni... nem tudom hogy fogok tudni nélküled élni.... én úgy érzem, mi valamilyen szinten, biztos, hogy összetartozunk. Hiszem és Érzem.