Türelmet tanulok :)

Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzik az, hogy Remény szóljon hozzám, hogy jelen legyen. Próbálok visszafogott lenni, amennyire csak sikerülhet, és abban is visszafogott próbálok lenni, nehogy kérleljem Reményt hogy írjon, mert úgy vagyok vele, úgyis fog írni, ha Ő szeretne írni, én pedig nem akarok "követelőző" lenni, és nem akarom hogy azért írjon, mert én kérem, hanem azt szeretném hogy akkor írjon amikor Ő neki jó és szükségét érzi. Hát szerintem türelmes vagyok, és lehet mindig annak kell lennem majd Remény "mellett", de ezt nem is bánom, mert többet jelent az, hogy "velem van" mint bármi más.. lehet hogy igaziból ezt csak én képzelem, hogy velem van, de végülis az ismerőse vagyok még, és ez nekem többet jelent mint bármi bizonyíték. Nem törölt, és ezért rettentő hálás és Boldog vagyok. Valószínűleg mások bizonyára sürgetnék Őt, hogy írjon, én nem teszem. Igyekszem türelmes lenni, és azt is tudom, hogy mindig annak kell lennem, ha Reményt akarom az életemben tudni. Nekem ez így megfelelő, persze hiányzik nagyon a kapcsolat, az, hogy néha kommunikáljunk, mégis megnyugtató a tudat, hogy ott van az ismerőseim között, tehát valamilyen szinten biztosan elfogad engem. Úgyhogy mindaddig nyugodtnak érzem a lelki világom, amíg Remény bele tartozik, és ott van az ismerőseim között. :) Mert ez olyan mintha, valahogy "együtt lennénk", nem utasított el, elfogadja a sok "hülyeségemet", amiket néha nem tudok kontrollálni sajnos a betegségemből adódóan, de azért igyekszem, és mostanában a megfelelő gyógyszernek köszönhetően jól is érzem magam, kevesebb a visszaesésem, sőt már szinte nincs is. Hát féltem rendesen mikor szar gyógyszert kaptam, hogy a visszaesések miatt elveszítem Reményt, de szerencsére Remény nem törölt akkor sem, ami számomra szinte a mindent jelenti, hogy akkor is Velem volt, elviselt. Ez nagyon nagy szó Tőle. Nagyon rendes, én pedig nagyon szeretem Őt, és soha nem akarok neki semmi rosszat, sőt csakis jót kívánok Neki. Most megpróbálok - Tényleg - visszavonulni, mert nem akarok sok lenni neki. Nagyon nagyon imádkozom azért, hogy picit vissza tudjak vonulni, bár nem tudom ez jó lesz e, de azt hiszem kell egy kis "szünet", mert félek, és nem akarom túlzásba vinni, nem akarom kockáztatni Remény elvesztését. Nekem szükségem van rá, és az szörnyű lenne ha elveszíteném.