Szenvedni akarok... mert a szenvedésemben tökéletesedik a lelki és fizikális szépségem. Ha éhezek, ha koplalok, ha kínzom magam, szépülök. A megélt kínok gyönyörűséget árasztanak magukból! Talán mazochista vagyok. Igen, kezdek lassan ráébredni, hogy az vagyok. Egy nárcisztikus mazochista. Aki a szépséget hajkurássza folyamatosan önmagában és maga körül. Ha megyek az utcán vagy a Centerben, tisztában vagyok szépségemmel. Azonban egy nagy, hatalmas szempár meg tud ijeszteni. Mindegy, hogy szép e vagy szúrós ijesztő, de félek tőle. A legjobb akarok lenni, de fogalmam sincs miért. Miért lesz az nekem jó? Mi célt szolgál? Mi hasznom származna belőle? Nem tudom, csak azt hogy KELL. Azon gondolkoztam a napokban, hogy mi lennék leginkább, mire vágyom legjobban? Arra, hogy én legyek a leggyönyörűbb a világon. De Miért? Nem tudom. Valami oka csak van... már gyerekkoromban is ilyen "ambícióim" voltak. Mióta élek, mióta megszülettem! A szenvedés iránti vágyam csak később jött. Talán a szüleim válásakor, vagy amikor elkezdtek piszkálni, bántani az osztálytársaim... akkor valahogy "megszerettem" ezt az érzést. A szenvedést. Mert minden napom ebből állt. Szenvedésből. És nem kicsit, hanem mélyen és durván. És akkor fájt és szörnyű volt mégis KELLETT. Vagy csak már így utólag. Mert a szenvedést elkezdtem azonosítani a fizikai szépséggel. Nem tudom miért. De számomra megfogalmazódott az a gondolat, hogy "különb vagyok náluk", mert ők irigyek, bántanak, ők rosszabbak. Én JOBB voltam. Mindig. És ezzel is azonosultam. Máig ebben a hitben élek. Nárcisztikus vagyok. És durván mazochista. Igen, ez vagyok én.
7 megjegyzés:
Hét fő bűn: kevélység. Küzdd le magadban, mert ilyenkor az ördög dolgozik benned.
„Aki magát megalázza, felmagasztaltatik” Tehát felmagasztalTATIK. És soha nem önmagát magasztalja fel.
Tudod Kedves, engem már sokszor megaláztak, olykor én is önmagam, és nekem mindig azt tanította a családom, hogy legyen önbizalmam. Ennek ellenére gyakran mégsincs. Túl sok ideig nem volt és most megint tiporjam a sárba a maradék önértékelésem. De jólvan. Egyébként egyetértek ezzel a Bibliai tanítással.
Igaziból én nem emelem magasra magam, csakvannak bizonyos "alap" érzéseim másokkal is és önmagammal kapcsolatban is. Valójában nem gondolom és nem is érzem úgy hogy "jobb" lennék bárkinél is, illetve picit igen, mégpedig a szenvedéseim miatt, azonban aki szintén sokat szenved, szintén úgy érzem, hogy értékes, és olyan szinten van mint én vagy magasabban. Én nem szándékosan emelem magam fel, hanem mivel rengeteget szenvedtem életem során, ez az önértékelés és nárcizmus jött magától úgymond. Én "csupán" őszinte voltam, nem mások szemében akarom magam jobbnak láttatni, csak leírtam hogyan érzek belül, mivel az a napló nagyon őszinte, így nyilván arról írok amit érzek, és nem fogok másról írni. De igyekszem nem fel és lebecsülni magam, ez csak egy "pillanatnyi" momentum / érzés volt az időben. :) Köszönöm egyébként a Tanítást! :) <3
*Bocsánat elírtam, szóval: ez a napló nagyon őszinte
Alaptermészetemből fakadóan van bennem elég nagy adag "önmutogatás", mivel excentrikus (kifelé forduló) az alaptermészetem. Egyszóval: képtelen vagyok a háttérben megbújni, muszáj magam kifejezni, és megmutatnom. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy jobb akarok lenni, vagy hogy jobb is vagyok. Ez csak egy belső adott tulajdonság, amin igyekszem dolgozni, csiszolgatni stb, bár eddig nem volt ez túl sikeres. De azért próbálom "visszafogni" magam, de gyakran rengeteg közölnivalóm van :) Persze értem amit írsz, és egyet is értek, de a lényeg, hogy nekem ilyen az alaptermészetem születésemtől fogva, hogy "megmutassam magam", számomra kínszenvedés elbújni a háttérben :)
Kedves Harmony,
Vissza ne fogd magad...A blogod jó, sokat lehet belőle tanulni, életről-halálról, és tényleg az őszintesége a legnagyobb erénye.
Talán rosszul fogalmaztam, mert inkább azt kellett volna írnom, hogy küzdj ellene, mert leküzdeni talán irreális lenne, hiszen az azt jelentené, hogy szentté válsz. Én is küzdök folyamatosan ellenük, és talán a kevélység az egyik legnagyobb kihívás. Ha észreveszem magamon, hogy eluralkodik rajtam ez a tulajdonság, akkor először nagyon ellenszenves leszek önmagam számára, utána próbálok ellene tenni. Belátom gyarlóságomat, gyengeségeimet és utána valahogy lecsökken ez az egész büszkeségesdi. Nem akarok hinni az ördögben, de sajnos nagyon sok jel mutat rá, hogy masszívan léteznek ezek az ellenerők, amik folyamatosan megkísértenek bennünket és muszáj résen lenni és tudatosan az isteni erők mellett letenni a voksot. Nehéz az egész, de hát miért lenne egyszerű? Pl. a szülés is milyen nehéz, de mégis millió anya szül, az élet élni akar még a legnagyobb nehézségek árán is. Az isteni erényeket hogyan lehetne könnyen megszerezni, szenvedések nélkül, olcsón? Milyen bazári jellege lenne az egésznek? Nekünk, önmagunkat is meg kell szülnünk, újjá kell születnünk, hogy Isten kiválasztottjai lehessünk. Semmiképpen nem úszhatjuk meg, lemondások, tudatosság és önfegyelem árán juthatunk a Fény felé egyre közelebb. Persze, hogy kísértések folyamatosan vannak, lesznek, kinek-kinek a saját kis privát életében, ezt senki sem úszhatja meg, Jézus Krisztus sem, ő is megkapta bőven a sajátját.
Azért is különösen nehéz, mert a mai modern világ hazugságra épül, tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy szinte egy az egyben az ördög kezében van, és elhiteti, hogy, ez az egész fogyasztási mizéria az ember normális életmódja, ellustítja az elmét, elrohasztja az erkölcsi érzéket, és ha esetleg te át is látod a mátrixot, akkor megmagyarázza, hogy benned van a hiba, és teljesen, totálisan felesleges jobbra törekedned, sőt, ha Isten felé fordulsz, akkor hibbant vagy. Hihetetlenül ravasz módon, az elme útján képes mindenre magyarázatot adni, ami az ördög malmára hajtja a vizet.
Bocsi, h. ilyen bő lére eresztettem. Úgyis azt csinálsz, amit akarsz:) Siettetni semmit nem lehet, a lélek egyszer úgyis eljut arra a fokra, hogy már semmi mást nem akar, csak Istenhez eljutni, és akkor az ördögnek esélye sem lesz. Addig viszont rengeteg felesleges kört kell futni, rengetegszer elbukni, és felkelni és szenvedni és sírni.
üdv: egy olvasód
Kedves Olvasóm (első) először,
Teljesen egyetértek mindennel amit írtál! Írásod alapján számomra az derül ki, hogy egy nagyon intelligens, okos ember lehetsz! Mert nem csak hogy írsz valamit a vakvilágba, hanem alátámasztásokkal, olykor önmagad is szemügyre véve és felülvizsgálva írod le a véleményed! Ez nagyon becsülendő! És köszönöm mégegyszer ezt a tanítást, mert sokat jelent. És igen, én magam is hiszek ezen dolgok létében (Isten, Gonosz), és igencsak résen kell lenni, hogy az ember nehogy "elszálljon" a rossz irányba, mert bizony nagyon nagyon egyszerű ott találni magunkat a "rossz oldalon". Pl ma volt egy eset, Testvéremmel vitáztunk picit, neki kellett egy cd, s én éppen nem éreztem jól magam, s mondtam neki, keresse meg. Ő kibukott, hogy nem ugrottam azonnal, én viszont tényleg megerőltethettem volna magam, bár tény, hogy tényleg nem voltam jól. Egyszóval egyikünk sem engedett, pedig tudom hogyan kellett volna cselekednem, leküzdenem a rossz érzéseim és felkelnem segítenem neki. Aztán végülis megtalálta a cd-t amit keresett. Mindkettőnknek tanítás volt ez. Utána estefelé bocsánatot kértem tőle, mert sajnos "Gonosz"-nak neveztem, mert tényleg úgy éreztem abban a pillanatban, de ezt nem kellett volna mégsem mondanom neki, még akkor sem ha esetleg igaz lenne... bár nem hiszem hogy igaz. Szóval, igen, mi emberek hibázunk elég gyakran, de ezekből a dolgokból lehet tanulni szerencsére :)
Kedves Olvasóm (második),
Neked is köszönöm a hozzászólást, és hogy azt szorgalmazod, hogy Jézus segítségére támaszkodjam! Teljesen egyetértek Veled is, hiszen Jézus követője vagyok (legalábbis igyekszem az lenni). Igen, Jézus segítségével bármi lehetséges, azonban nekünk is akarnunk kell! Ennyi a kiegészítésem hozzá :) Mindjárt megnézem a linket, és köszönöm!
Megjegyzés küldése