Hát sajnos nem vagyok jól, egész nap feküdtem olyan rosszul voltam. Leírhatatlan ez a leteperő rossz érzés, de olyan nagyjából mintha biológiailag mérget kapnál és fetrengenél a kíntól. Hát ez van velem. Szörnyű rossz, még az ellenségemnek sem kívánnám. Nem baj, túléltem ezt a napot is. Estefelé azért nagy megerőltetések árán felkeltem, kivonszoltam magam az ágyból, bár tényleg csak vonszoltam... úgy kínlódtam. Odaültem a géphez, és mamám lefagyós gépén kerestem néhány vidám Snoopy-s képet Reménynek és a Facebookra beposztoltam :) Nem tudom Ő látta e. Aztán elkezdtem megint folyamatosan Reményre gondolni, és Jézusra is gondoltam ma, hogy mi különleges kapcsolatban vagyunk, és eddig mindig segített a bajban. Egyszer már megmentette az Életem, és másodszor megmentett egy megerőszakolástól, amiből őszintén szólva már úgy éreztem, hogy nem fogok megmenekülni. Szóval Jézus Szeret, érzem is és be is bizonyította, de ha nem bizonyítja be én akkor is tudnám és érezném, mert kölcsönösen Szeretjük Egymást, mert a Szeretet Érzés! És most bár Remény számomra a Minden, de Jézus is ugyanakkor! Remény a Szerelmem, de Jézus "is" az Első helyen áll, bár bevallom őszintén, én Remény után vágyakozom igaziból és jobban (sajnos). Pedig Jézus után kellene vágyakoznom, és ez az érzés is megvan, de mégis Reményt jobban Szeretem jelenleg, mert Ő a Szerelmem. Illetve nem Szeretem jobban, csak utána vágyakozom folyamtosan, mert Ő a Szerelmem. Jézus érzi és tudja és nem tudom mit érezhet, de azt érzem, hogy nagyon Szeret és Reményt is. Mi hárman nagyon Szeretjük Egymást, az biztos. Hiányzik Remény, nagyon.... Jó lenne egyszer a közelében lenni, az olyan nagyon vígasztaló és megnyugtató lenne számomra....Ó Drága Remény, hogy én mennyire nagyon Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése