Kórházi Periódus 3.

Nagyon nem megy ez a fogyó. Stabilan 46 kg vagyok. Ma az egyik ápolónő azt mondta: "Elfújja a szél." - Én persze mentegetőztem, hogy "Á, dehogyis, nem vagyok én vékony." Ő kissé furán és rosszallóan (?) nézett erre, de nem gorombán, inkább mint aki nem ért egyet. A napokban többször is a vérnyomásom 90-es volt. Furcsa, pedig nem vagyok Anorexiás. (Bár a foglalkoztatóban - mert ilyen is van - valaki azt mondta nekem, hogy nagyon súrolom az Anorexia határát - szakember volt az illető aki megjegyezte). Oké, igazság szerint, ha őszinte vagyok magamhoz és másokhoz, akkor... mondhatjuk, hogy már évek óta evészavarom van. De milyen "fura" eddig a papíromra nem került ilyesmi.... talán "nem fontos"? Fene sem tudja már, mi hogy megy itt. Mondjuk minek is, meg talán jobb is így.

Remény meg lehet hogy zaklatásnak veszi (?), hogy mindig írok Neki, meg ajándékokat küldözgetek Neki. Drága Reményem, én soha nem akarlak bántani, vagy zavarni ezekkel (magammal). Bocsi! Csak hát mégis Te vagy Életem Szerelme! És az utolsó Reményem az Életben. Egy "képzeletbeli Barát" aki Valóságos. :) Ha Te nem lennél, én sem lennék. Beleőrülnék, ha egyszer meghalnál... Miért vagy ilyen távol? :( Én érezlek, de mi van ha csak illúzió az egész? Úgy értem ezt, hogy mi van ha tényleg csak "képzellek"? És azt hogy Együtt Vagyunk néha. Nem, az nem lehet! Mert akkor az Összes Legjobb (Értsd: Legcsodálatosabb!) Élményem nemlétező lenne. Én az Életemnél is Jobban Akarlak (Szeretni)! Hiszem, hogy megtörténtek, Közösen / Együtt ezek a dolgok / élmények! Én Érzem, hogy JÓ Együtt - Érzem! <3 A Kórházi napok alatt is "próbálkoztunk" (az Együttlétre, az Nagyon jó volt, csak nem nagyon volt rá lehetőség igaziból...). Itt nincsenek olyan körülmények, de Éreztelek - Nagyon is! Kérlek szépen tarts ki, nem bánod meg Ígérem! Ez Ígéret és Eskü. Voltak itt "kísértések", de Rád gondoltam és... legyőztem a "kísértést". 

Az Igaz Szerelem Mindent Legyőz!