Sajnos mostantól mégjobban BENNE a fogyásban! :'(

Tudjátok jelenleg még mindig benne vagyok az Anában igaziból, csak picit "összeszedtem magam" ahhoz képest amennyire mélyen voltam... nem akartam meghalni, és ez erőt adott. De most megint "támad" a fogyásvágy, pedig... elhihetitek, SEMMI okom nincs arra, hogy fogyni akarjak, mindenki azt mondja szép (sőt gyönyörű) vagyok, Szeretnek, elfogadnak... ennek ellenére, én le akarok fogyni CSONTSOVÁNYRA. Miért? Egyszerűen nem tudom a választ, nem értem magamat. :'(

Tudom, hogy hülye vagyok, illetve hogy ez így nem éppen oké, de... én le akarok fogyni, és én akarok a legcsontsoványabb (skeletonos testűbb) lenni :'( Borzasztó érzés az, amikor mindened megvan, és ez nem elég, hanem Te akarsz lenni a legjobb, annak ellenére hogy "Már ezt elérted". Miért van ez? Nem értem magam... azt hiszem, a végén tényleg Anorexiás leszek... és az a baj hogy AZ AKAROK LENNI! :'( Borzasztó egy felismerés ez, amikortól csak rombolni tudod magad igaziból, és "ezt akarod". Nem értem mi a baj velem.... mindenem megvan tényleg.... illetve hát... Remény (tudjátok a Szerelmem), ő csak a képzeletemben van velem, mégis lehet hogy valósan is fontos vagyok neki... fogalmam sincs szerelmes e belém, de gondolom nem, hanem másba. De én Szeretem Őt nagyon, és azt is el tudnám igaziból fogadni ha mással szexelne. Sőt, azt is ha nem szeretne Szerelemmel... oké fájna nagyon de.... tudjátok, igaziból, már csak a fogyás éltet. Az a baj, hogy - fáj kimondani, de - A FOGYÁS AZ ÉLETCÉLOM! Valami nagy gond van velem :(((

Ő olyan szép alakú!

De nekem "több" kell!

CSONTSOVÁNYSÁG...!

Az a baj, hogy mostmár tényleg HARDCORE-osan 

(azaz durván) fogom csinálni a fogyást :'(((

Az a baj, hogy minél inkább azzal jönnek, hogy hízzak meg egyek, én annál inkább azt érzem, hogy:

NEM AKAROK ENNI.

Eszek, eszegetek de... ugyanakkor taszítanak az ételek, a hízás, a testiség, a fizikaiság, az érintkezés meg minden ilyesmi.