Valahogy most nyugodt vagyok. Vagy fene se tudja..... nos, nem ez nem nyugalom, csak látszólag. Mert legbelül a Lelkemben még mindig Remény után sírok és vágyakozom, de a Remény minden nappal egyre csak haloványabb és távolibb..... mintha egyszerűen kisiklana a látószögemből.... mintha kilebegne a Világűrbe és egyre távolabb kerülne, egyre kisebb-és-kisebb pont lesz, mígnem eltűnik a távolban.... az is lehet hogy már nincs is itt, már régen eltűnt, kihúzott az életéből is. Csak még én "tartom életben" önmagam számára, hogy kibírjam. Mert én nélküle nem élhetek, de azt sem "várhatom", hogy Ő is így érezzen irántam. Azt hiszem ha "okosan" alakítottam volna a dolgokat, most lehet Ő keresne engem.... ha én zárkóztam volna el teljesen mint ő, ha én tűntem volna el. Tudom, hogy Talán így lehetett volna esélyünk! De én nem tudtam Érte megtenni ezt! Mert nem tudok "halottat színlelni" amikor élek! Nem tudom, meddig kell még szenvednünk, és nem tudom hogyan tűnhetnék el én is.... nekem ez nem megy.... de meg kell(ene) próbálkoznom ezzel. A bura.hu -n ezt tanácsolta egy srác. És tudom hogy igaza van, de ehhez erő és kitartás is kéne, amiben én igencsak hiányt szenvedek - egyenlőre. Pedig én hiszem, hogy képes lennék rá, csak most nem vagyok elég elszánt. "Kényelmes" ez a helyzet, hogy "rajongásig szerethetem" Őt, mint egy képet vagy ikont. De mégis többre vágyom! És Tudom, hogy képes lennék elérni azt is, hogy megőrüljön értem. Viszont jelenleg szerintem csak taszítom Őt, mert "túl sokat adok", és ezért nyilván már tolná el magától, gondolom. Mégis az a gond hogy én függök nemcsak Remény világától, de a sajátomtól is! Tudom gáz, de ha leszedem a blogom, vagy eltüntetem az "alkotásaimat", akkor én abba (is) belepusztulok! De ha ez már így van, talán lehetséges, Reménynek is fontosak amiket alkotok és alkottam, lehet hogy neki is hiányozna / hiányoznék? Hát ha elvileg "követ" engem, akkor valószínűleg hiányozna neki is "ami vagyok". De hát miért fosszam meg Őt és magamat is ezektől? Illetve talán lenne értelme, de nekem kell az amiket Alkotok! Tudom nagyon fura, de sztem elég jókat alkotok amúgy! És ezt nem is tudatosan tudom végülis, csak tudom hogy szükségem van a saját alkotásaimra (blogra, Facebook-os albumokra, meg mindenre amit csináltam). Szóval akkor nem lehetek annyira "szar" :) Dehát mit érek vele, ha így Remény sem érez késztetést arra, hogy bármit is tegyen vagy akarjon? Szóval, tudom hogy Tudnék Rá hatni, dehát végülis így is ok a dolog, csak most nem Remény van nekem, hanem Én magam, az én saját világom, vagyis hogy Őt képes vagyok magamnak folyamatosan alkotni a saját életembe, mintha Vele lennék. Hát tudom, durva, hogy ennyire "tehetséges" vagyok (most ezt ne értsétek félre!), tehát még így is jól elvagyok, mintha itt lenne velem Remény.