Még mindig tök ugyanaz mint eddig..... csak azzal a különbséggel, hogy most Remény sem hiányzik. De attól még nem jó, mert sajnos életben vagyok, és ugye így megint az kéne, hogy valami Jót tudjak találni, mert utálok szenvedni, és értelmetlenül létezni. Azt nem értem még mindig, hogy MIÉRT vagyok én egyáltalán életben, mi az oka? Mert elképzelhető az is, hogy tényleg tök értelmetlen minden, és minden véletlenszerű, tehát nincs oka, nincs célja csak van. De ez akkor maga a pokol, és végülis így is van, de akkor meg mi a fenét csináljak??? És így fogom eltölteni vajon a hátralévő életem, hogy értelmetlenül vagyok? Ez a világon a legszarabb és legborzasztóbb dolog. Meg akarok dögleni, de lehetőleg úgy hogy ne érezzek közben semmit és utána sem, és lehetőleg jussak el egy olyan "helyre" vagy állapotba, ami JÓ, és boldog lehetek, nyugodt. De lehet ilyen nem létezik, mert ha ezt sem tudom értékelni ami van - mert másokhoz képest még igencsak szuper helyzetben vagyok! - akkor hogyan tudnék bármi mást is értékelni akár? És azt sem tudom felfogni, hogy más képes örülni, képes pozitívan hozzáállni, amikor tényleg nincs annak sem semmi értelme! Nem izgatnak az emberek, ami picit eltereli a figyelmem az az olvasás, vagy beszélgetés, de akkor megint csak negatív dolgokról tudok beszélni és magamról, meg hogy milyen szar minden..... XD
Ennek így semmi értelme!
3 megjegyzés:
"Elvárjuk, hogy az életnek értelme legyen, de pontosan csak annyi értelme van, amennyit mi magunk vagyunk képesek
adni neki." /Hermann Hesse/
Kedves Harmony! Neked kell értelmet találni az életben, sajnos ezt más nem teheti meg helyetted. Esetleg ötleteket adhat... A világnak nagy szüksége van Fénymunkásokra, akik egy szebb jövőbe vezetik az emberiséget. Mivel sok időd van, felhasználhatnád ilyen dolgokra (net tele van ilyen típusú meditációkkal). Ez téged is gyógyíthat. Küldjél szeretetet minden embernek a Földön gondolatban, kívánd, hogy mindenki felébredjen és eljöjjön egy boldogabb jövő. Képzeld el, hogy szeretik egymást az emberek és béke van a Földön. Képzelj el egy olyan világot, amiről mindig is álmodtál, ne szabj magadnak határt. Az ima is sokat segít, már nagyon sokan imádkoznak napi szinten a Föld felemelkedéséért.
Az, hogy szenvedsz, teljesen normális sajnos. Az intelligens, érzékeny emberek mindig szenvedni fognak itt, hiszen mélyen belül tudják, hogy milyen az "igazi világ". Talán ez egy kicsit vigasztal. Szerintem senkinek sem értelmetlen a létezése. A média, a divat viszi romlásba a világot, el akarják venni az igazi látásunkat, a teremtő erőnket, ezért aki már magasabb szinten van, az átlátja/átérzi ezt és szenved. De én azt gondolom, hogy aki képes egy minimálisan is tisztán látni, még nem veszítette el teljesen az ép eszét, egészségét, annak mindig van kiút!
Lehet, hogy Isten azért adta ezeket a problémákat számodra, hogy legyen időd Önmagadra, írhassál, gondolkodhassál teremthessél. Az emberek 90 százaléka egy rohanásban él a túléléséért küszködve, és sokan észre sem veszik, hogy a túlélésért folytatott küzdelem közben meghal a Lelkük. Valahol hallottam, hogy egy neves előadótól megkérdezték, hogy mit csináljon az a temérdek ember, aki Magyarországon munka nélkül maradt, és ő azt mondta, hogy örüljön (!) neki, így legalább marad ideje értelmes dolgokra és a családjára!!!
Szia!
köszönöm a hozzászólást! Igen, ez így van, nekünk kell értelmet adni mindennek, egyetértek Veled! És ezzel nem lenne semmi gond egyáltalán, csak tudod ami miatt nem tudott ez eddig nálam megvalósulni, azok a kínzó rosszulléteim, ami mindenben megakadályoz. Mert ha általában tudnék jól lenni, tehát úgy normálisan, hogy ne kínlódjak a fájdalmaktól (főleg sztem lelki fájdalom, ami fizikai fájdalmat is okoz nálam), akkor tudnék TENNI is magamért, és hogy még értelme is legyen mindennek! Mert pl sokat írok Reményről, mert szeretem, de tudom ha jól lennék, és nem kínlódnék a fájdalomtól, akkor Reményt is hagynám, persze ugyanúgy szeretném, de nem hiányozna talán olyan nagyon, mert tudnék más dolgokkal foglalkozni, és meg is tenném. Én egyedül is nagyon szuperül megvagyok, és ez a szerencsém, csak az a baj általában, ezek ak ínzó rosszullétek és fájdalmak, és ezért már kapaszkodom mindenbe, ami picit segíthet. Persze ezt egy olyan embernek aki nem éli át, nem könnyű megértenie, mert gondolom, a legtöbb embernek van ugyan problémája, de azért nem kínlódik állandóan a nap minden percében. Mert ez egy alapfeltétel sztem, hogy normálisan érezze magát az ember, ahhoz, hogy tudjon is alkotni pl, vgy foglalkozni vmivel ami érdekli vagy segít. Meg pl az alkotást imádom, nekem az egy remek dolog,sokat segít, de azt is csak akkor tudom "művelni" ha nagyjából rendben vagyok (nem szenvedek). :)
Megértem teljesen:(
Megjegyzés küldése