Nem tudom, hogy van e egyáltalán jogom örülni? Mert ma jól voltam. Voltak fájdalmaim még mindig, de közel sem olyan erősek mint általában. Ma fájt nagyon a szívem, de csak kb pár órára. (Tehát valós fizikai fájdalom volt ott, s nem képletesen értem). Aztán enyhén ez még megmaradt. Most is fáj, és úgy érzem, mintha valami rátelepedne a szívemre, valami nehéz erő vagy nem tudom...... olyan hatalmas fáradtság... de ez mégsem jelentős, bár nehéz, és benne van az összes szenvedés, mégis, valahogy most enyhébb mint szokott lenni, és ez jó..... vagy csak megszoktam már a fájdalmat, és most nem tűnik súlyosnak. Valójában az. Ha teljesen őszinte akarok lenni, most is nagyon fáj a szívem, és úgy érzem erőlködik azért hogy életben tartson. Mindegy, most nem is akarok már erről írni......... leginkább pihenésre vágyom, de nagyon. Nem akarom hogy fájjon a Szívem. Nehéz, megterhelő érzés. Egyszerűen szar, és fájdalmas. Sajnos nem is vagyok jól , csak valahogy ma jobban tartottam magam..... Nem értem Reményt, hogy miért nincs sehol sem jelen a neten...... nem is hív, meg semmi........ mindegy, csak legalább ne legyenek fájdalmaim, mert annál szarabb nincs, meg a szenvedésnél..... Meg akarok már végre gyógyulni!!!! Úgy érzem telve vagyok fájdalommal. fizikai fájdalommal. Az egész testemet mintha elárasztotta volna a "nehézség", a súlyos terhek.... gondolom valaki ezen röhögne, ugyan milyen terhe lehet valakinek aki állandóan otthon lehet, annyi szabad ideje van amennyit csak akar..... Hát igen, jó lenne! Ha tudnék örülni is neki! De ennyi és ilyen mély fájdalmakkal, sajnos képtelen vagyok..... az nem igaz, hogy semmi betegségem nincs...... jó lenne ha nem lenne, de érzem hogy van, és komoly! Fa***omba, nem akarok belehalni ebbe a sok fájdalomba, szenvedésbe...... és senki nem tudja, vagy nem hiszi el...... PEDIG VAN!!!!! :((((( Rohadt szarul vagyok az a helyzet, de mindegy....... le is fekszem, mert muszáj, úgy érzem.....