Jó lenne nemlétezni. Illetve nem is az lenne jó, hanem valahogy Hazajutni, az Igazi Otthonomba, kimenekülni ebből a Pokoli világból, oda, ahol Boldog tudnék lenni, és tényleg azt érezném, hogy Otthon vagyok! Csak nem tudom azt sem, hogy létezik e ez a hely, meg ha igen hogy az hol van, és hogy valaha eljutok e oda? Mondjuk én erősen érzem és Hiszem hogy eljutok oda, az Otthonomba, és remélem így is lesz. És Remélem, hogy Remény is ott lesz majd velem, vagy valaki, aki olyan mint Remény, illetve nekem Remény kell, de az megint nem lenne úgy jó, ha ő nem akarná ezt, tehát ha Ő pl nem akarna Velem lenni, vagy ott ahol én vagyok akkor valahogy ezt is meg kell értenem és elfogadnom, de akkor már "legalább" szeretném ha lenne egy Pontosan Ugyanolyan Fiú ott mint Ő, mondjuk azért az nem lenne olyan, semennyire megint, mert én Reményt szeretem, és nem a kinézetét főleg, hanem a Lelkét, persze elsőre a kinézete tetszett meg, de utána valahogy kezdtem érezni a Lelkét is, és éppen ez az amiért annyira megszerettem, a Lelke miatt! Persze gyönyörűnek látom, és a szemei egyszerűen azok is gyönyörűek, de főként azért, mivel A Lelke tükröződik Bennük! Mert ha lenne egy tök helyes fiú vagy férfi, és gyönyörű lenne, lehet hogy tetszene, de ha érezném, hogy teljesen más mint én, vagy nem lenne jóindulatú, vagy gonosz lenne, akkor nem tudnám szeretni, vagy tudnám, de nem szeretnék bele. És annyira nehéz ezt elmagyaráznom, hogy Reményt is a Lelke miatt szeretem, és nem a kinézete miatt, vagy a kora miatt. Nagyon szép, helyes és gyönyörű, de mégis a Lelke miatt szerettem bele, mert éreztem hogy hasonlóak vagyunk! És nagyon bánt az is rettenetesen hogy én nem jó időben születtem sajnos, mert idősebb vagyok, és ez fáj, és ez is egy dolog ami elválaszt Tőle, meg még rengeteg más dolog...... fáj ez nekem, és sokminden fáj az életben. És végülis ha ez van, akkor ez van, oké, "nem tragédia", mert élek, együtt lehet ezekkel is élni, amik vannak, és "kibírható", csak szar és szenvedek. És nekem az egy jó vagy fontos dolog, hogy legalább a szívemben itt tarthatom Őt. És lehet és valószínűleg neki ez szar, hogy ennyire Szeretem, és nekem sem jó, hogy ezért én ezzel neki gondot, és problémát okozok, mert lehet hogy nem akar engem megsebezni, pedig neki ez rossz ez az egész. És én is "boldogabb" lennék, ha nem függnék ennyire Tőle, és nem érdekelne, és találnék valaki mást, és így Őt megkímélném magamtól, a problémáktól, és minden rossztól amiket én okozok nem szándékosan! Nehéz, nagyon nehéz.... ez az egész... de a leginkább az, hogy beteg vagyok és sokat szenvedek itt ebben a világban.