Nekem tetszik a tükörképem. :) Persze néha csak egy meggyötört arc néz vissza, aki rengeteg mindenen túl van már. De nem utálom magam. Sőt nagyon is szeretem magam. Mi több, magamat szeretem a legjobban. Sokkal fontosabb vagyok magam számára, mint bárki más. Megértem magam, mert a fájdalom megtanított az önmagam szeretetére. Valójában mindig is szerettem magam. Csak mások elutasítottak. De biztos azért, mert fájt nekik a tehetetlenség. És most is látják kínlódásom. Fáj nekem is, fáj a szenvedés, és az is, hogy másoknak ezt végig kell nézni / élni. Ne haragudjatok. Sajnos "magammal rántalak" titeket is. Akaratlanul. Úgy látszik, bármennyire is "magányos dolog" ez, mégis mindenkinek része van benne... én ezt nem akartam... megértem ha másnak is fáj...... mégis ebből nem tudok / tudunk kilépni. Nekem is ugyanúgy fáj mint Nektek. Azt hiszem megértetek engem, de ettől még nem lesz jobb.... sajnos :( Együttérzek veletek, de tudom ez sem segít. Valahogy csak éljük túl, kérlek! Én szeretem (már) magam, bár sosem utáltam, talán mindig is fájdalom volt bennem. Azért néha eldobnám magamat magamtól, mert nehéz kibírni a fájdalmat.... pedig gyönyörű a lelkem, de a fájdalom elviselhetetlen.... nem tudom, hogy lehet ezt kibírni..... meg akarok nyugodni, és meg akarlak nyugtatni....