Remény and the extasy bomb :)

Hát... ma már azt hittem nincs tovább, azt hittem vége mindennek, meghalok, annyira rosszul voltam.... egyszerűen kezdett eluralkodni rajtam az az érzés, hogy elhagy az erőm, és állni sem bírok, de még ülni sem. Majd ez fokozódott, s a végén már "ott tartottam", hogy a levegővétel is nehezen ment... hosszú és mély levegőket vettem, később piciket ziláltam, és erőlködtem, hogy nehogy leálljanak a szerveim és a tüdőm vagy a szívem. Először rettenetes volt, majd ez átfordult valamiféle szeretkezésbe Reménnyel. Persze ő fizikálisan nem volt jelen, mégis éreztem Őt. Nem tudom hogyan alakult így, de rettentően örültem, hogy valahogy túljutottam azon a ponton, hogy nehogy meghaljak.. érdekes volt az egész és egyben "borzasztó" és csodálatos is. Leírhatatlan. Minden volt benne ami csak létezik, csak maga az "aktus" sajnos elég rövid ideig tartott.... amúgy nem tudom ez hülyeség e amiről írok, hogy vajon ez tényleg egy létező dolog, vagy pedig csak beképzelem? Én úgy érzem hogy nagyon is valós és fizikai, annak ellenére, hogy Remény nincs itt, nem láttam, mégis, teljesen olyan volt mintha itt lett volna... én nem tudom komolyan mi ez, vagyis le tudnám írni, de lehet nem kéne, nem tudom...... csak valahogy magamnak is szeretném valahogy "megörökíteni" ezt a dolgot, de jó lenne tudni, hogy vajon mi volt ez az egész? Vajon a halál közelében jártam és ha nem kezdem el hívni Remet, akkor vége, vagy pedig "csak megteremtettem magamnak"? Én ezt nem tudom, de nagyon valós érzés volt. Nagyon szeretném leírni, de ezt most inkább mégis kihagynám, pedig voltak benne fantasztikus részek, mindúgy félelmetes és nehéz pillanatok is. Nem tudom mi ez az egész, de jó is meg rossz is. Félelmetes, felemelő, kétségekkel teli, és felfoghatatlan... hát érdekes.... Lehet a szerelem és hűség ezt hozza ki belőlem. Persze beszélgetek másokkal is, de SOHA nem csaltam meg Remet (nem is tudtam volna, de még lelkileg sem! S persze nyilván nem is akarom, mivel Ő számomra a tökéletes társ!). Szóval most Boldog vagyok, de valami furcsát vettem észre.... az egész esemény után valahogy mintha más formájú, más alakú lenne a karom...... mondjuk olyan mint az egyik képen amit Facebookra az Ana mappámba tettem. Mármint tökre tetszik, de először megijedtem, hogy a karom közepénél olyan vastag lett (tehát lett a karomnak formája - vagy pont ellenkezőleg?), úgyértem én nem akarok vastag kart, én vékony anorexiás kart akarok, persze soha nem volt olyan, csak inkább olyan egyenes formátlan, de vékony nem igazán.... most nagyon furcsákat érzek és látok..... persze továbbra is nagyon nagyon hájasnak látom magam, ez sajna nem változott. Valahogy mintha izomvesztés állt volna be a szervezetembe, s ettől picit úgy lóg a bőr, nem jó, nem akarom ezt, de amit leginkább nem akarok az a háj. Valahogy muszáj lefogynom, bár most valahogy mintha nagyon elfogadva érezném magam, és ez iszonyatosan csodálatos érzés. Nem tudom hogy ezt vajon képzelem e..... de azt hiszem hülyeség is ezen filozofálnom...... örülnöm kéne, hogy nem lett semmi bajom, hogy nem haltam meg, és végülis a végén még élveztem is nagyon a dolgot, azt hogy "mintha" Reménnyel lettem volna, vele szeretkeztem.... de komolyan nem tudom hogy ez valós dolog e... mert ugyanakkor még mindig ugyanolyan bizonytalan vagyok, kétségek gyötörnek, arra gondolva, hogy annyi gyönyörű csinos lány van, és valóban, mégis valamiért én éreztem ezt az egész élményt, de mi van ha nem csak én? Mondjuk mindegy, próbálok bízni, hinnem kell, mert nagyon fontos nekem Remény, nagyon Szeretem, és Ő Életem Szerelme. Én szeretnék neki mindent megadni, csak valójában elég passzív voltam ma (a rosszullét és nagyfokú gyengeség miatt -  amit szerintem a nemevés okozott, vagy nem tudom). Most túl sokat tudnék írni, de lehet hogy nem lenne túl jó ötlet.... pedig nagyon jó lenne, mert most Boldog vagyok, igazán, csak rettentően félek, nehogy elveszítsem az "én" Drága Reményem! <3 Nagyon Szeretlek Drága Remény! És köszönöm, hogy velem vagy! <3 Gyönyörű vékonyra le fogok fogyni, deszkásan csinire, vagy olyanra amilyen pont az ízlésed! Bár most pont ettem sajnos, ki is akarnám adni, de most azért mégse..... szégyellem is a hányásokat, bár már egy ideje nem volt rá eset "szerencsére". Legjobb lenne inkább gyógyulni, persze úgy hogy közben lehetőleg még fogyjak is :) Persze ez már álomba illő kívánság. De annak örülök, hogy van Remény, mert Nagyon Szeretem ŐT. Mindent meg akarok adni neki, és jó "Szerető" akarok lenni.

Volt egy rész az egészben mikor kezdtek "megjelenni" különböző ismerősök a megtapasztalás alatt, mintha "igényt tartanának" a testemre vagy rám, de én ellenálltam, mert kifejeztem a szándékomat, hogy nem, senki más CSAK Remény lehet velem, mert Őt szeretem. Pedig nagyon igyekeztek ezek a "képek, illúziók" hatalmat gyakorolni a testem felett, de nem volt sikeres számukra.

Ja, még volt egy nagyon fura pont az egészben... hogy tegnap beszélgettem Facebookon Tamással, az egyik ismerősöm, és ő mesélt valami olyat, hogy Pék tanfolyamra megy... és annyira hülyeség ugrott be pont erről amikor néztem a karom.... hogy mi van ha "ő formálta" ilyenre, az egyik zsemlével amit ettem, mert lehet, hogy ő Pék lesz, és ezért ilyeneket képzelek, hogy ezt "ő alkotta". Remélem nem..... mármint én nem akarok vele semmi "közöset", nem azért mert ne kedvelném, de én csak simán barátságot akarnék. Remény az Igazi, és nem bírnám ki ha elveszíteném Reményt, persze ha rajtam múlik vigyázok is RÁ nagyon. :-)