Gyakran félek, hogy bántani fognak, rettentően félek... félek a fájdalomtól, és félek mindentől... állandó félelemben élek. És mindezt miért? Azért mert "különbözni" merek, mert önmagamat adom. Mert kimondom amiket gondolok. Nem értem, hogy ebben mi a rossz...? Én ezt nem tartom rossz dolognak. Csak ugye, mi egymástól "eltanultuk", hogy nem szabad kimondani amiket gondolunk. De én ezzel nem értek egyet. Ha nem mondjuk ki amit gondolunk, akkor az emberek nem tudják mi is a helyzet, mi is a valóság. De gondolom ez senkinek nem az érdeke. Szóval nem érdekel, ha támadások érnek... én nem fogok beállni a sorba. Igaz, hogy rettentő érzékeny vagyok. De valahogy el kell kezdeni, az önmagunknak levést, nem? :-)