Jó lenne, ha nem jönne elő állandóan a gyanakvás, meg az hogy engem lenéznek, vagy rosszat akarnak. Már nagyon elegem van ebből, de komolyan. Hogy kb semmi bizalom nincs bennem, régen tök naiv voltam, most inkább minden jó dolgot, kedvességet megkérdőjelezek, hogy tuti valami hátsó szándék van mögötte. Nagyon labilis vagyok ilyen szempontból, ha már valami picit negatívat olvasok vagy hallok, jön az, hogy tuti MINDEN negatív, és a jó dolgok csak látszatok. És nem igaz semmi ami jó. De ez ugyanannyira hülyeség, mintha mindenre azt mondanám hogy jó. Mert szerintem valahol az arany középút az igaz, mindenben, tehát nem is olyan szuper minden, de nem is a lehető legrosszabb. De mégis hajlamos vagyok a legnegatívabb dolgokat képzelni mindenről. Nem baj, még jó hogy elég erős vagyok, meg örülök, hogy levettem a hozzászólási lehetőséget, mert így legalább nem gázol senki a lelkembe, lehet gyávaság, én inkább önvédelemnek hívom ;-)
A másik, hogy rohadtul elegem van abból is, hogy szenvedek a semmiért, azért hogy egyszer elég jó legyek, tökéletes, egy olyan világban ahol semmi nem az. Ez tényleg értelmetlen, ezt én is belátom. Mondjuk gondolhatnék arra, hogy a saját boldogságomra és főleg egészségemre helyezzem a hangsúlyt - de ez még mindig nem megy. Túlzottan befolyásol a megfelelni akarás, de téves ha azt gondoljátok másoknak akarok megfelelni - én a saját mércémnek és saját magamnak akarok elég jó lenni, persze nem hátrány, ha közben másnak is elég jóvá válhatok, de nem kritérium, nem számít olyan túlzottan sokat, ki mit gondol rólam. Csak annyiból talán, hogy néha kellenek az emberek, és nem akarom hogy azt gondolják magukban, milyen egy lúzer vagyok, vagy milyen egy rakás szar, ezért ilyen szempontból nyilván fontos mit gondolnak rólam, de nem ez határoz meg, nem ez határozza meg a napom és hogy fogyózok, mindezt önmagam "kielégítésére" teszem. Szeretném szépnek és klassznak látni magam, aki kellemes társaság, "erős", magabiztos, de ugyanakkor picit gyámoltalan is, vagyis nem túl harsány. Ki az aki ne akarna tökéletes lenni? Jó, kis hiba belefér, de ne legyek teli hibával. :-) Azért nagyjából most okén vagyok, csak szar hogy a kritika pl rohadtul ki tud billenteni egy ilyen ideális állapotból. Na jó, azt hogy okén vagyok úgy értem, hogy nincs túl nagy bajom magammal, inkább a körülményeimmel, és az egészségemmel vannak problémák. A lelki állapotom hullámzó de szerintem átlagos. Nincs túl nagy lelki bajom, de sokmindennel bajom van, de most úgy nagyjából rendben vagyok. A gyanakvást félre tudom tenni, még ha jelen is van, mert eléggé erős vagyok. Mindig fel tudok állni, akárhányszor elesek, és ez jó. Minden pofon csak erősít. ;-)
Ha mondjuk valaki rajongóan közeledik felém, azt én elfogadom, úgy ahogy van. Nem érint meg túlságosan, jólesik, de nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Van hogy nem válaszolok emberkéknek, mert egyszerűen nem tudok mit írni, szeretném őket nem ilyen "kétségek" között hagyni, mert szar lehet ha írnak én meg nem válaszolok, de ha egyszer nincs miről - nem tudok írni. Ez van. Ezt vagy elfogadják, vagy nem. Én azért örülök, hogy vannak akik érdeklődnek, de valahogy hidegen hagy mindenféle közeledés. Én magányos típus vagyok, és nekem JÓ így. Nem akarok sem párkapcsolatot, sem testi kapcsolatot. Pláne nem! Ezt rohadt nehéz közölni, meg már bele is fáradtam a magyarázkodásokba, ha valaki ezt nem érti meg, nagyon tudom sajnálni, de én ez vagyok. Aztán ha így is kell a "kapcsolat", kontakt, annak örülök, bár én nem szeretek beszélgetni sem, de azért néha megerőltetem magam, hogy azért ne okozzak csalódást, de csakis ezért. Nem igénylem a kontaktot, tényleg nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése