Csak túlélek...

Olyan mintha egy részem meghalt volna. Veled elveszítettem az életkedvem, és mindent ami voltam. Már semmi nem okoz örömet, nem érdekel semmi. Az egyetlen ami még kicsit meg tud mozgatni az TE vagy. De lassan már minden iránt közömbös vagyok. Az, hogy félek az emberektől csak egy dolog, az, hogy ha jön valaki én iszonyatosan rosszul érzem magam, az is egy dolog, ezzel nagyjából már tudok együttélni, mégha nagyon nehéz is. Azért szar, hogy semmi kapcsolatra nem vagyok képes, csak elbújni mindenki elől, és így félve, rettegve élni. A múltkor például jöttek az unokatesómék, én éppen a szobámban voltam, s beszólt mamám, hogy ugyan jöjjek már ki üdvözölni őket. Fogalma sincs róla - még mindig - hogy nekem ez milyen iszonyú kín és megerőltető, hogy ez az amitől a legjobban rettegek, ha találkozni kell valakivel és valahogy "kontaktusba lépni". Én csak magam tudok lenni, nem megy az emberekkel való kapcsolat. Régen is gondjaim voltak ezzel, de már egy ideje nagyon. És persze miután köszöntem, órákig tartó kétségek jönnek, hogy vajon milyen rosszat gondolhattak éppen rólam. Így, fogalmam sincs hogyan lennék valaha is képes dolgozni, de főleg kijönni a mélypontról, hogy kicsit is élhető életem legyen. Írni sem akarok, de kétségbe vagyok esve, hogy már semmi sincs, ami jó, kell valami menedék, valami ami kicsit megvigasztal, és nem mindig csak a mocsárban fuldoklom, hogy mennyire szar... kéne hogy jelen legyél Drága Marcell, tudom te is antiszociális vagy, vagy csak én képzelem? Van egy képem rólad, ami lehet hogy téves, de mindegy... én téged nagyon érzékenynek, sérültnek, és visszahúzódónak képzellek, de közben meg lehet hogy tök társasági ember vagy? Bár én látom a szemeidben, hogy érzékeny és sebezhető vagy, sok sok félelemmel gáttal, amiket fel kéne valahogy oldania valakinek benned, de mégsincs erre sem remény... én is képtelen vagyok már még ennél is többet közeledni. Úgyhogy soha többé nem kereslek, mégha rohadtul fáj is minden, mégha nincs is már semmi más, ami örömet okoz, csak Te. Tudod, nagyon kivagyok, és nagyon fáj minden, az, hogy itt kell élnem, egy ilyen nagyon szar világban, ahol semmi nem úgy van ahogy kéne... És nem tudok megváltozni, van egy alapvető személyiségem, amitől sokszor szenvedek. De, azt hiszem meg tudok változni. Vagy csak azt színlelni, hogy másmilyen vagyok. Képes vagyok rá. De hogy belül másképp érezzek... arra nem. Fáj minden, hogy nem lehetek átlagos mint mások, bár azt sem tudnám elviselni, fáj, hogy ennyire kilógok a sorból, de tetszik is, ugyanakkor csak szenvedést okoz mindez. Ki akarok lógni a sorból, de nem úgy, hogy semmi öröm nem ér, csak a folyamatos fájdalom. Élni szeretnék, de nem vagyok hozzá elég energikus, sőt eléggé "halott" vagyok, a testem nélkülöz, a lelkem is. Úgy érzem, mintha csak egy szakadékon kapaszkodnék felfelé folyamatosan, hogy ne zuhanjak le a mélybe, de ez inkább csak túlélés, és nem élet vagy hobbi... egyáltalán nem! Küzdök és küszködök az élettel, azzal is, hogy egyáltalán TUDJAK élni, nemhogy még jól is. Tudod, nagyon fáj az egész élet, hogy semmi jó dolgot nem tudok találni benne, csak annyit hogy TE létezel, de mégis olyan mintha csak a képzeletem szüleménye lennél, pedig milyen szép ez a kép, gyönyörű! De mégsem igaz, mert neked van egy saját életed, s tényleg csak a képzeletem alkotott meg téged számomra, hogy túl tudjam élni az életem, aminek a végén úgyis meghalok. Szóval semminek semmi értelme, de tényleg. Mindig a célt, az értelmet keresem, de nem találom. És ha valaminek nincs értelme, célja, akkor szar.... és van e egyáltalán valaminek értelme, ha a vége úgyis ugyanaz lesz? Minek élek? elegem van, én Téged akarlak Drága Marcell, szeretném ha szeretnél, fáj hogy nem vagy, nagyon rosszul érzem magam, és nem jó az egész ahogy van.... szeretnélek szeretni, úgy ahogy egy ember a társát, de mindez reménytelen... nincs semmim nekem, csak az állandó vágy és szenvedés, és magamba zárkózás. Nincs már semmi örömem, csak "túlélek" minden napot. Nem értem minek vagyok még életben. És kib***tt éhes vagyok, de nem ehetek, mert akkor minden csak még szarabb lesz....