Csak egy betű az ABC-ből

Nem érzem át a halottak napját... semmit nem jelent. Anyuék tegnap mentek a temetőbe, vittek virágot néhány régi családtag sírjára. Nekem ez nem jelent semmit. Nem akarok a halottakra gondolni, ők már másik világ részei, nem akarok emlékezni, és talán még nem is veszítettem el olyat, aki igazán fontos lett volna. Kellett volna, hogy fontos legyen, mégsem volt az. És ez megint felvet bennem egy igen fontos kérdést: "Lehet, hogy nem tudok szeretni?" - vagy csak elzárom magam a sok sok fájdalomtól így, hogy "nem veszek tudomást" a veszteségről és arról, hogy egyszer elveszítjük azokat akik fontosak? Nem, nem akarok tudni róla, vagy ha be is következik, nem tudatosítom magamban, hanem nem gondolok rá, egy falat vontam fel, ahová semmi olyan nem juthat be ami pici fájdalmat is okoz.

Pl Reménnyel kapcsolatban sem hiszem el, hogy ő nincs, hanem fenntartok egy illúziót, miszerint mi egy pár vagyunk, csak nekünk ilyen furcsa a kapcsolatunk.

A bura.hu-n Atti írt Liliomnak, hogy az ABC-ből csak egy betűt enged be az életébe - utalva arra, hogy mindenki kiesik a rostán, s nem jó akárki Liliomnak. Ezt akár nekem is írhatta volna. Számomra is csak az R betű létezik. Remény. Ő az egyetlen, aki valamennyire hatással tudott lenni rám. Én nem tudok más felé nyitni, még Remény felé sem, de igyekszem, csak valahogy mégis falak vannak körülöttem, nagyon erős vasfalak, amiket senki nem tud lebontani, így csak a reménykedés marad, hogy talán egyszer más lesz minden, de már én magam sem hiszek ebben.