Valahogy tovább kell lépnem, és erősnek lennem

Tegnap beszélgettem Rékával (levelezőtársam) Facebookon, ő írt nekem, nagyon örültem neki, mert sosem chatelek vele, de ez most egy kivételes alkalom volt. :-) aztán írt emaileket is, annak is nagyon örültem. Főleg arról írt, hogy mostanában nem sokat eszik, és kicsit elkezdtem érte aggódni, de végülis nekem is az étkezés / fogyás a "legfontosabb" témám Reményen kívül, így megértem őt is, hogy ezekről írt, mert ő is picit hasonló ebben hozzám, vagyis eléggé, neki is egyik fontos dolog az életében a fogyás. Szerintem rengeteg ember küzd még ilyesmikkel, hogy gondot okoz neki az étkezés, vagy problémái vannak ezen a téren... én egyébként soha nem nulla kcalokat eszek, lehet úgy tűnik, de nem. Mert sosem bírom ki hogy fast napot tartsak, általában estére olyan éhessé válok, hogy bezabálok, majd megyek hányni. Ez ma sem volt másképp sajna :-( De legalább a "hízás óta" 1 kilót leadtam, vagy csak felszívódott a kaja.... mondjuk így is még 46 kilón felül vagyok.... :-//

Nagyon szét vagyok most csúszva lelkileg, illetve nemrégiben még így voltam, gondolom ez látszik a posztjaimból is, meg az írásaimból, egyszerűen olyan mintha totál széthullottam volna lelkileg, annyira fáj Remény hiánya, de FŐLEG az, hogy nem szeret. Tudjátok elhatározásra jutottam. Én mostmár erős leszek, és nem fogok posztolgatni mindenféle szerelmes cuccot sehová, mert csak még inkább elriasztom őt, tudom eddig se kellett volna, de mikor az ember totál lent van, akkor egyáltalán nem logikus és építő dolgokat tesz, hanem pont ellenkezőleg. Én már a végleteknél is lejjebb mentem, ennél lejjebb már tényleg nem igen van, amit nagyon szégyellek, de csoda, hogy még nem gondoltam őszintén az öngyilkosságra, persze ne ijedjen meg senki, sosem tenném, még akkor sem ha mindennek vége lenne, és nagyon kilennék, mert annál jóval nagyobb az életösztönöm. Persze most nagyon nagyon ki voltam már bukva egy ideje, de valahogy tudjátok.... mintha hirtelen erőt is kaptam volna ezekből a szomorú napokból, hónapokból, hogy most ideje valamin változtatnom, vagy továbblépnem. Reményt nem tudom nem szeretni, vagy elfelejteni, de meg tudom tenni, hogy erőt veszek magamon, és innentől kezdve erős és magabiztos leszek, nem törődve az összes bánattal, amit érzek, hanem valahogy megpróbálni felhozni magam, és ezentúl erőt sugározni, és példává válni,  nem pedig egy sajnálatraméltó szerelmes hülyének lenni, aki eddig voltam. Tényleg furcsa, hogy képes vagyok ilyen éles váltásokra, amikor már nagyon szar minden, akkor hirtelen erőt kapok, - én azt mondanám talán Istentől, de lehet hogy - a lelkem mélyéből, hogy álljak fel, és valahogy erőt merítsek a sok bánatból és rosszból. Meg pl. van a betegségem, a Skizofrénia, aminek a tünetei azok, hogy elzárkózom az emberek elől, nem élek szociális életet, és ez ugye eléggé megnehezíti az egész életemet, hogy csak így tudok létezni, de én szeretnék valahogy ténylegesen felállni innen a mélyből, és megteremteni egy lelki biztonságot és egyensúlyt magam számára, amit mások esetleg csodálhatnának. Ma nagyon elcs*tem mindent, mert totál kivoltam már bukva, és ezért szomorúságomban beposztoltam ilyen szerelmes dolgokat, ráadásul felé írva hogy * R *. Nem, tudjátok nem bántam meg, de... már többet nem fogok ilyesmit tenni. Kell legyen méltóságom és tartásom, és lesz is, és nem fogom hagyni hogy mégegyszer ilyen szentimentális "hülye" legyek nyilvánosan, és főleg nem gyenge és sebezhető. Már az egyik ismerősöm írt ma Facebookon, hogy ne posztoljak ilyesmiket, mert süt belőle a szomorúság, és így csak elüldözöm a fiút (Reményt). Be kellett látnom, hogy  totálisan igaza van. Csak már nem tudom hogyan hathatnék Reményre, de ha ezek szerint SEHOGY nem tudok, akkor ez van, ezt kell elfogadni, "szeretni", s valahogy túllépni rajta. Most ismét erősnek és eltökéltnek érzem magam arra, hogy végre továbblépjek, és önmagam legyek, megfeleléskényszertől mentesen. Persze biztos lesz még, hogy visszacsúszok a mélybe, de most.... már jobban vagyok. Azt hiszem. Csak nagyon "lejárattam magam" mindenki előtt, de nem gond, mert be fogom bizonyítani, hogy érek én is annyit mint mások, csak időbe telik, de képes vagyok rá. Azért lehet az ajándékot amit vettem még elküldöm Reménynek Karácsonyra, mert továbbra is Ő a legfontosabb és az IGAZI SZERELMEM, de ki fogom bírni Karácsonyig, és akkor fogom elküldeni neki. + a leveleket, meg képeslapokat idézettel. Hát én többet már tényleg nem tudok lépni, és azt hiszem tényleg legjobb lesz az, ha kicsit összeszedem magam, és picit félreteszem a "Remény dolgot" és az érzéseimet, és valahogy másra koncentrálok. Így lesz nekem a megfelelő, aztán ha esetleg megkeres majd valamikor, (nem tudom így lesz e, majd kiderül), természetesen örömmel fogok neki válaszolni és beszélgetni, hiszen ez minden vágyam, de ha nem, akkor azt is elfogadom.

Ma nagyon sokat ettem sajna, de megint kihánytam mindent. Az biztos, hogy ezzel én semmit nem fogyok, de már csak azért csinálom az egészet, hogy legalább ne is hízzak. Amióta Bulímiás vagyok, azóta fogyni nem tudtam számottevően, 45-48 között ingadozok már vagy fél-háromnegyed éve, és nem tudtam lejjebb menni, csak maximum 1-2 napra de aztán megint vissza..... szóval tényleg szar az egész, nem ér semmit, csak arra jó, hogy ne hízzon az ember, de arra legalább "jó". Hát ez van.

Ez megint nem valami felemelő poszt lett, dehát most ezek vannak velem. Amúgy már nem vagyok annyira szarul, mert elhatároztam, hogy jól leszek, és ez a gondolat most jó :-) Úgyhogy kezdek visszabillenni, és már minden oké nagyjából. :-) Ezentúl lesz bennem tartás, ezt eldöntöttem.