Örökké tartó

Kib***tt éhség... képes vagyok az éjjel közepén kávét főzni magamnak, csak azért hogy ne essek neki a hűtő tartalmának, hanem valahogy kihúzzam reggelig, és ha lehetséges még tovább. Nem érdekel az sem, hogy nem fogok tudni aludni - amúgy sem tudok - csak ne érezzem ezt a kínzó, maró éhséget folyamatosan. Mindenre képes vagyok Marcell szerelméért, már sok őrültséget csináltam, vagyis nem is őrültség, csak talán szokatlan dolog, pl hogy megadtam neki az összes jelszavamat, beleértve a Facebookosat és freemaileset is. Hát nem tudom még miket fogok csinálni, hogy egy pici remény legyen rá, hogy megszeressen... de pl az is, hogy nem eszek, hanem kínlódok minden éjszaka, hogy tökéletessé válhassak, és a legjobbat adjam neki, hogy szép és csinos legyek, és FŐLEG gyönyörű, tökéletes arcú, akiben nincs hiba. Persze tudom ez nem lesz így soha, mert lehet hogy a magam nemében talán "tökéletes" leszek, de ha ő neki pont nem jön be az olyan arc mint ami nekem van, akkor tök8 mennyit kínzom magam, bármennyire is szép ívű és csodás arcom lesz, ha neki az egyszerűen nem jön be. Pedig szerintem már alakulnak a dolgok, kezdek "jobb" lenni, de mindig jön az a szar érzés, hogy jó, jó, tetszik már a kép a tükörben, de mi van ha totál az ellentéte igaz? Ha mondjuk a tükör pont ellenkezőleg mutat mint ami a valóság? Meg néha még ott sem látom magam okénak, mikor rosszabb napjaim vannak, és letört vagyok. Soha, soha nem elég jó semmi, nem tudom elérni amit el akarok, de még így is, és még mindig, csak küzdök, és szenvedek, hogy elérjem az elérhetetlent, és éhezek napokig, néha őrülten szúr a gyomrom, és rohadtul szenvedek, de nem érdekel már az egész, mert én nem tudom elképzelni Remény nélkül az életem, bár jelenleg az van hogy Ő NINCS, mert sehol nincs jelen, talán az én hibám, mert túlzottan rajongok, és ez ijesztő talán, de már nagyon rossz így, nélküle, de kibírom bármeddig, csak ugye nagyon szar, mert ő életem szerelme. Mármint ezt nagybetűkkel. Igen: ÉLETEM SZERELME. AZ IGAZI. És annyira nem értem, hogy ő semmit nem érez, hogy ez hogyan lehet? Ennyire hideg lenne belül, vagy én rontottam el mindent, vagy egy nagy szar vagyok, aki nem túl szép, és nem vonzó, vagy mi lehet még a probléma? Nem tudom tényleg hogy mit gondoljak, mert fogalmam sincs mi a helyzet, hogy mi a baj, hogy egyszerűen semmit nem érez, hogy ez miért van, de talán sosem fogok rájönni, és talán nincs értelme az egész szenvedésnek, de akkor meg ha így van akkor hiába volt kb 7 év, amióta szeretem, és minden kárba veszett, de ami mégrosszabb az nem is ez, hanem hogy reménytelen az egész, és én azt nem tudom elfogadni, vagy megbékélni vele, de mégis valahogy együtt kell élnem ezzel, vagy meghalnom, vagy nem tudom...... de ez így nagyon rossz nekem. Mert halálosan szerelmes vagyok belé, gyönyörűnek látom, és a világ leghelyesebb fiújának, lenyűgöző csodálatos szemekkel, amiknél nem láttam soha életemben gyönyörűbbet. Órákig tudom nézni a képeit egyhuzamban, és mindennap meg is teszem, mert egyszerűen nagyon nagyon gyönyörű az egész fiú, ő egy jelenség, egy mennyei lény vagy angyal, aki valahogy nem is illik bele ebbe a földi tökéletlen világba, mert ő sokkal tökéletesebb minden alkotásnál és érzésnél és érzéknél, és valami fantasztikusan csodálatosan gyönyörű lény! Én nem is találok szavakat rá, annyira gyönyörű és helyes, és nem is tudok semmi rosszat mondani róla, még akkor sem tudnék, ha mondjuk teli lenne hibával, mert szeretem, mindenkinél jobban. Nekem a szemei megnyugvást és biztonságot adnak, mintha egy hullámzó óceán víztükrét nézném, ahogy a mélységbe és végtelenbe nyúlik, és a mélységnek soha nem lenne vége vagy befejezése... és a szerelem is ilyen amit iránta érzek, végtelen és végtelenül mély, és biztos, és örökké tartó folytonos. :-)