2013. október 22., kedd

Néha pokolian nehéz

Most elég jó, mert nem ettem egész éjjel, s ez jó érzéssel tölt el. Kis eredmény, kis haladás, de ezzel kezdődik minden, és ezzel folytatódik a nagyobb eredmény, szóval most örülök. Kávét azt ittam, 2 csészével, ez az egyetlen kajaféleség amit képes vagyok bűntudat és rossz érzés nélkül magamban tartani és elviselni a gyomromban. Fura, mert ha tejet iszom mondjuk az már nekem az a kategória, ami idegesít, s nem maradhat bennem. Nem tudom a kávé miért oké, és más folyadék, pl tej vagy leves meg miért nem. Végülis talán az lehet az oka, hogy minden kajálás, ivás után mérem magam, s ha kávézom, sosem mutat többet a mérleg mint kávézás előtt. Igen, pici mennyiség, még 1 dl sincs, mi is nyomná a súlyt?

Éjjel néztem a szokásos kedvenc anás videóimat youtube-on, ez is segít hogy ne tépjem fel a hűtőt, s ne zabáljak be. Van 1-2 videó, amit imádok, pl. Dr Phil műsora, amiben egy Anorexiás lány van. Ő az egyik példaképem alakban, vagyis nagyon tetszik a vékonysága, szeretnék egyszer én is hasonló lenni. Mostanában nagyon nem ment az egész fogyókúra dolog, mindig elrontottam, de most... ismét mintha sikerülne visszazökkenni az amúgy nem túl egészséges - de alapállapotomba, azaz a koplalásba. Most valamiért sokkal nehezebben megy, de azért kezd megint kialakulni a dolog, és kibírom falásrohamok nélkül. Vagyis kb 2 napja van ez, előtte sok rossz napom volt. 

Most próbálom megtalálni a lelki stabilitásom, ami kicsit nehezen megy. Nehéz ha az ember fia (lánya) szerelmes, és reménytelenül. Nehéz úgy, hogy a napokat csak túléli az ember, és nem sok célt lát maga előtt. De mindig küzdeni "kell" - ezt mondják. Néha már komolyan feladnék mindent, de az valahogy ambivalens (egymást kizáró) dolog lenne, mert nem lehet csak úgy kilépni az életből, de az "élés" sem túl egyszerű, sőt kib*tt nehéz. Sehogy nem az igazi, de valamiért még itt vagyok, s ha már így van, valahogy ki kell bírni, mert nincs más alternatíva. Még akkor is, ha már mindent a pokolba kívánok. 

Valahogy mindig a negativizmusba hajlok, dehát ez van, ilyen a személyiségem, úgyhogy csak ezt tudom adni, magamat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése