Barátom a Való Világ-ban?

Oké, Bocsánat. Meggondoltam magam. Nem fog nekem menni az, hogy többé már ne írjak. Nekem az írás az életem, ez hajt előre, ez motivál, ez éltet, ez ad erőt és ez hoz ki a mélyből a rosszabb napjaimon. Tehát bocsánat, de mégsem fejezem be ezt a blogot. Tudom, szörnyű ez a hullámzás, hogy nem tudok dönteni, de ez van. Na, de miért is adjam fel, amit már 10 éve csinálok, és szeretem is? Persze néha nagyon be kéne fogni szám, igen, mert túl sok, túl tömény amiket megosztok, ezt konkrétan tudom is, de azzal nyugtatgatom magam, hogy akinek sok vagy nem akarja, úgysem olvassa. Végülis így is van. :-)

Ma Facebookon egyik ismerősöm megosztott valamit, mégpedig hogy jelentkezik a Való Világ válogatására, azaz Casting-jára. Hezitáltam, lájkoljam e, írjak e kommentet, de aztán mégsem. Engem valahogy azt hiszem hidegen hagy a csillogás, a népszerűség, a feltűnés. Nem vonz, sőt taszít. Az, hogy én itt írogatok, időről időre, annak pl semmi köze ahhoz, hogy én ki akarnék tűnni, mindezt azért csinálom, mert szükségem van rá, jólesik, és megnyugtat. Távol áll tőlem, hogy én népszerű, vagy feltűnő akarjak lenni. Aztán lehetséges, hogy mégis picit a "középpontba kerülök" amikor megnyilvánulok, ezt nem igazán szeretném, de el tudok vele számolni, ha nem túlzó. Az nem zavar, ha mások figyelnek rám, jólesik, sőt még a rajongás is, már ha van olyan, de mondjuk a túlzásoktól szeretném magam távol tartani. Jó, néha én is képes vagyok túláradóan rajongani, mikor Reményről írok, ezt igyekszem valahogy kezelni, vagy visszafogni magam, de nem mindig sikerül. De visszatérve erre az ismerősömre, picit meglepett hogy jelentkezik a VV-be. Hát ő dolga, ő tudja. Én sosem tenném mondjuk. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy tegyük fel beválasztanák a műsorba, be is kerülne - mivel az esély megvan rá - eléggé érdekes srác, vagyis én kedvelem, szimpatikus, nem az a bunkó fazon, hanem teljesen oké, normális, néha dumálunk Facebook-on is. Szóval beválasztanák, hogy akkor én kb. milyen helyzetbe kerülhetnék általa. Arra gondolok, ha mondjuk a VV után is írna nekem, hogy lehetséges, hogy az újságírók megkeresnének, vagy én is picit középpontba kerül(het)nék, vagy csak reflektorfénybe, mivel ismerem, és vannak róla infóim, stb... de én ezt nem akarom. Azt hiszem, nem tartanám vele - annyira - a kapcsolatot már a VV után, már ha tényleg bekerülne, mert azon paráznék, hogy engem is megkeresne a média, és valahogy nem tudnék elbújni, pedig nekem arra szükségem van. Úgyhogy ezek miatt sem lájkoltam meg nem írtam a posztja alá, gondolok a "jövőre", nem akarok én feltűnni sehol, csak magam maradni az én komfort-zónámban, meghúzódva, Reményhez hasonlóan. Nekem sokkal szimpatikusabb, sőt feltűnőbb, ha valaki a "háttérben van", mint az, ha lépten nyomon "kitűnik" a tömegből. Szerintem sokkal hatásosabb, ha valaki nem állandóan a reflektorfényben van, hanem időnként mondjuk megjelenik, valami minőségi dologgal, poszttal vagy bármivel, mint hogy minden szarral nyomul állandóan, csak azért hogy kitűnjön. Jó, néha úgy érzem, én is sokszor "feltűnök", mert írok, jelen vagyok, s máskor meg pont az ellentétét gondolom, hogy nagyon kis szürke egér vagyok a háttérben, s senki nem vesz észre.

Amúgy szerintem a kevesebb több, igaz ez a mondás, csak az a baj, hogy én nem tudok keveset írni :-// Grafomán vagyok, és imádok írni, de ezt valahogy le kéne redukálni. Nagyon jó lenne tényleg, de eddig még nem jött össze. Nem tudom írtam e, úgy rémlik mintha megemlítettem volna már itt, hogy szerintem azért írok ilyen sokat, és azért imádok beszélni, mert kiskoromban szinte senki nem beszélgetett velem, mindig egyedül voltam, vagy max. apu elvitt sétálni, de nem tudtam kiélni a beszéd igényemet, nem volt kinek elmesélni az élményeimet vagy gondolataimat, és ezért most jön ki rajtam minden. Hát bocsánat, én ilyen vagyok, néha rámjön hogy próbálok megváltozni, de nem nagyon sikerül. Azt hiszem én már ilyen maradok, de talán ha Remény azt mondaná, hogyha megváltozom szeretni fog, akkor képes lennék teljesen megváltozni. Azt hiszem. Mert ha van kiért, és van értelme, az ember bármire képes. De amíg csak maga van, és nincs semmi más öröme addig is kell valami - jelen esetben nekem az írás és a blog. Valahol érzem, hogy változnom kéne, de az megint valahol egy ál dolog lenne, mert már nem én lennék, hanem valakinek a "másolata", mert azt hinném hogy olyannak kell lennem, és lehet valakinek jó lenne, de az már akkor sem én lennék. Tudom, szörnyű nehéz a természetem olyan szempontból, hogy rengeteget írok, és ez sok, és tömény, és megterhelő, de TÉNYLEG nem tudok változni. Hatalmas erőfeszítés és önkontroll és valami olyan esemény kéne, ami miatt képes lennék rá, de jelenleg nagyon nagyon nehezen megy az, hogy én valahogy képes legyek visszafogni a gondolataim folyamát, és magamba fojtani. Nem jó így ez, de majd remélem valamennyire képes leszek változni, vagy kevesebbet írni. Számomra ez nagyon nagyon nehéz dolog.