Van egy ismerősöm Facebookon, egy lány, aki írt pár bejegyzésemhez kommentet, Hedvig a neve, és szerintem tök szép lány. Leszbikus. Mondjuk én nem vagyok az, meg amúgy is Reményt szeretem, de ma belegondoltam abba, ha mondjuk ezt a lányt szeretném, és mondjuk neki is tetszenék vagy valami, hogy sokkal szabadabbnak érezném magam mint jelenleg. Ezt meg is magyarázom: Van ugye Remény, akiért nagyon odáig vagyok, de mellette úgy érzem, hogy nagyon nagy teljesítményeknek kell megfelelnem, ami nem az hogy rossz, mert legalább van igényem arra, hogy ne elégedjek meg a középszerűvel, és dolgozzak magamon, de amúgy rengeteget szenvedek ettől. És lehet, sőt majdnem biztos, hogy Reménynél nincs esélyem, ami nagyon fáj... de mondjuk ha valaki mást szeretnék, aki felszabadultabb, és nincsenek olyan hatalmas elvárásai - bár nem tudom Reménynek vannak e, csak én úgy képzelem - akkor talán ismét képes lennék visszatalálni a "régi önmagamhoz", a boldog, felszabadult harmonyhoz... nagyon hiányzik ez, de nem tudok Reményről lemondani. Jó lenne, ha képes lennék mást szeretni. Nagyon szép lány Hedvig, de nyilván nem leszek bele szerelmes csupán a külseje miatt. Bár lehet hogy tudnék, de Reményt Szeretem. Csak most elgondolkoztam, hogy mennyi mindent veszítettem "Remény mellett", amiket nem kellett volna. Viszont Remény is biztos nagyon szenved attól, hogy ennyire bezárkózó, és jó lenne kinyitni őt, de nem tudom mitévő legyek, mert falakat húzott maga köré, és nem tudom nekem "engedélyezné" e hogy ezeket a falakat valahogy ledöntsem, vagy picit lebontsam... szeretném, de óvatos vagyok nagyon. De azért néha lépek felé 1-1 lépést. Remélem jobb lesz minden idővel. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése