Hiány

Kicsit megint üresnek érzem magam, hiányzik Remény, írtam Marcell napra neki emailt, de semmi reagálás. Vagy nem akar válaszolni, vagy már nem azt az emailt használja, nem tudom. Így utólag már picit bánom hogy írtam, mert nehogy tolakodásnak vagy nyomulásnak vegye. Lehet az a legjobb ha meg sem kapta. De azért jó lenne, ha jelezne vmit, ha fontos vagyok (?) neki, bár nagyon úgy néz ki hogy nem..... még mindig NAGYON szeretem őt, de már szinte feladtam mindenféle közeledést felé. Már nem írok neki emaileket mint régen, nem beszélünk telefonon, és a Névnapjára is csak félve írtam, nehogy baj legyen.... hát hazudnék ha azt mondanám, el tudom őt felejteni, mert sajna nem, és egyre jobban szeretem, még így is vagy éppen ezért is, hogy nem ír és nem jelez vissza... de azért fáj, és jó lenne hogyha szeretne, és ezt megosztaná velem ha így lenne. Szenvedek, de már nem annyira, valahogy mintha "megszoktam volna" a hiányt és szeretetlenséget, kicsit úgy érzem magam mint egy kődarab, aki fekszik az út szélén, és mondjuk jön szembe egy helyes fiú (Marcell), és rám sem néz, hanem továbbhalad. És belül is úgy érzem magam mint egy kő, mint egy érzéketlen tárgy, akinek meghaltak az érzései, de még mélyen belül ott van talán, csak fél hogy egyszer kitörik rajta a sok elnyomott érzés, de megtanulta olyan profin elnyomni, hogy talán sosem derül fény ezekre az érzésekre. Hát kb így vagyok most. Én már ott tartok, hogy oké ez van, ezt érdemlem, nem Remény hibája, hiszen nem bíztat feleslegesen, tehát korrekt teljesen. De tényleg fáj, és hiányzik. :-(