Gyűlölöm a Bulímiát. Ez gyengeség, az önkontroll hiánya. "Olyan egyszerű" mindent visszacsinálni, ha eszel, csak irány a wc, ledugod az ujjad, és mindent kompenzálsz. De ez ennél "sokkal több". Ez lelki fájdalom, hogy nem vagy elég jó. Hogy már megint gyenge voltál. Igaz, megkönnyebbülsz hányás után, de jó, nem fogsz hízni. De ha még így is több kg maradsz mint előtte, akkor a folyamat ismételhető... folytatod az önhánytatást. Már meg sem kottyan az egész, olyan mintha innál egy pohár vizet. Olyan egyszerű... és mégis olyan szörnyen nehéz. A kezdetekben rengeteget fogysz, - ha van miből - aztán egy idő után hónapokig stagnál a súlyod. Képtelen vagy fogyni. Bármit teszel, ha ki is hánysz mindent, ez csak arra elég, hogy tartsd a súlyod. Szeretnék "Ana" lenni. Szeretném kontrollálni az életem, és a fogyásom. Nem akarok már körbe-körbe járkálni egy súly körül. Olyan mintha ez az egész hiábavalóság lenne..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése